2018.01.25 14:24 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
0

Klasszikus, de nekem nem jött be

A filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa, ide vagy oda: nekem ez most nem jött be. Úgy éreztem végig, hogy sok hűhó semmiért, hiszen ahhoz képest, hogy mekkora sztárparádéval építkezik, alig kapunk egy keveset a szereplőkből. Épp, hogy megismerjük őket, már tovább is lépünk egy újabb történetre, amelynek többségében köze nincs az előzőekhez. Ez különösen igaz a női szereplőkre, ahogy férfi főhősünk nőről-nőre szálldogál, úgy kapja a néző is az újabb női karaktereket, amelyeket csak felvillant a film és aztán gyorsan át is siklik rajtuk.

Talán egyetlen kivétel az elfeledett menyasszony Emma, de ő is csupán játékidőben kap kicsivel többet, a történet szempontjából érdemi szerepet ő sem.

Klasszikus, de nekem nem jött be

Különleges építkezésű film, amely szkeccsekből épül fel, ilyet manapság is sokat láthatunk. A problémám ezzel csak az volt, hogy itt nem éreztem a kohéziót, leszámítva a tágan értelmezett témát (vagyis az olasz miliő és a sztárok idillinek tűnő élete) és Marcello Mastroianni személyét. Azt persze nem állítom, hogy ne lennének jó pillanatai a filmnek, de a hosszú játékidőnek, s néhány indokolatlanul túltolt jelenetsornak köszönhetően e pozitívumok elvésznek. Így járt sajnos a filmnek azon része, amely például a vallási túlbuzgóságot szándékozott kifigurázni, aztán ez a vonal szépen elhalványodott. Aztán végre úgy tűnik, hogy érkezik némi izgalom, Steiner és a gyermekei sztorija által, de aztán azt a szálat is elveti, a következő jelenetben pedig már Marcello újra éli a nihili és hedonikus életét. (Nagyjából olyasmit éreztem, amit a film végén mintha Marcello is érezne: a kiüresedést, s azt, hogy ez a film igazából semmit nem adott (ellenben közel három órát elvett). Hiába, ez a fajta történetmesélési eljárás nem tudott magával ragadni. Egyedül a zene, ami meg tudott fogni, nem csoda, hiszen Nino Rota jegyzi, aki remekül tud hangulatot varázsolni az olasz filmekhez, s ezt most is bizonyította. Valószínűleg a film szimbolikus jelentéssel bír, talán velem van a baj, hogy ez most nem jött át annyira.

dráma | szatíra | vígjáték

Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert... több»

0