Szomorú, de a nagyság múlandó. Rajnikanthnak az a nagy problémája, hogy senki sem szólt neki, öregszik, és nem éppen szépen. A film készítésekor 56 éves volt, de úgy viselkedett, mint egy 30 éves. Nem táncol úgy, mint Hrithik Roshan, nem verekszik úgy, mint Vidyut Jamwal, nem olyan a teste, mint John Abrahamnak, közel sem olyan jóképű, mint Shahid Kapoor, nincs benne kisfiús báj, mint Ranbir Kapoorban, és feleolyan színészi tehetsége sincs, mint Shahrukh Khannak. Ha meg az életkorát nézem (1949-ben született), akkor nincs meg benne az az erő, mint Amitabh Bachchanban, aki tudott váltani, és a trónján maradt. De ha már tamil/telugu vonalon nézzük (Dél-India), akkor példaként a fentiekhez felsorolhatnám: Allu Arjunt, Ram Charan Teját, Suriyát (aki ennek a filmnek a Vidya Balanját, Jyotikát vette feleségül), Vijayt vagy Rana Daggubatit. De hosszasan folytathatnám még. Szóval szomorú látni egy kiöregedett színészt, akit megpróbálnak a hírnevével megvédeni, olyan koreográfiát írni, ahol csak táncikálni kell, olyan akciójeleneteket kreálni, ahol hihetetlen mutatványokat csinál, leginkább trükkökkel, ahol olyan fiatal lánykák rajongják körbe, akiknek a nagyapja lehetne. Szomorú.
Pedig tényleg jó színész volt, és ha levetkőzné azt a rengeteg sallangot, amit maga köré aggatott (a röhejes suhogó hangok, ha felemeli a kezét, vagy int az ujjával), a napszemüveg feltevési mániája, a hosszan kitartott képsorok, amikor peckesen lépdel a kamera felé, stb. és csak eljátszaná a szerepet, akkor sokkal több filmet tudna még forgatni. Példát vehetne Amitabh Bachchanról, aki több filmet készít, mint fiatalkorában. Mert tudja, hogy mi az amit bevállalhat.
És egyben reménykedem; hogy Shahrukh Khan még idejében lépést vált, ha rájön, hogy kiöregedett a hősszerelmes pózból. Végtére is, már ő is a 49-et tapossa.
Aki miatt mindenképpen érdemes megnézni a filmet, az Jyotika. A megszállottság magasiskoláját mutatja be, amikor megjelenik Chandramukhiként.
