Lassan kavargó vonzalmak

2018.06.23 22:30 Az amatőr Olvasottság: <100x

0

Meglepődtem ezen a filmen, valahogy kicsit olyan érzésem van így a megnézése után, mintha most ébredtem volna egy álomból. Teljesen beszippantott magával és ott lebegtetett két órán keresztül valami könnyed önkívületi állapotban. Egyébiránt csendes film volt, amint jött egy hangosabb szó vagy veszekedés, a zongoraszó azonnal elmosta az indulatokat és feloldott minden hevesebb érzelemkitörést.

A cselekmény, tehát lassan folydogált a maga útján, a néző számára érzelemmentesen. Szerintem kicsit túlságosan is kivonták belőle az alkotók az érzelmeket, ahhoz képest, hogy ez egy romantikus film. A színészek mindenesetre fenomenálisak voltak, Vicky Krieps alakítása volt számomra a legnagyobb meglepetés, nagyon jól megformálta a karakterét, maximálisan életet vitt bele. Daniel-Day Lewis is emlékezetesen játszotta el a hattyúdalának számító utolsó szerepét. Kiteljesedett a rigolyás úriszabó szerepében,igyekezett uralni a vásznat, Leslie Mannville és Vicky Krieps azonban méltó partnerei voltak a filmben. A két főszereplő kapcsolata elég drámai volt, amolyan se veled se nélküled.

Talán ezért is kapta a Fantomszál címet a film, a szabó és újdonsült múzsájának kapcsolata pont olyan,mint egy úgynevezett Fantomszál, hol előtűnik benne a vonzalom, hol homályba merül, furcsa, kavargó, soha nem lehet elcsípni igazán. Reynolds és Alma nem ismernek határokat, Alma a szerelemben, Reynolds pedig a munkájában mértéktelen. Szenvedélyük a film végére már már beteges méreteket ölt. A harmónia azért mindig fennmarad, egyfajta örök körforgásban, ahol a láng sosem huny ki egészen. A Fantomszál egy tökéletesen megkomponált művészfilm, amelyet áthat a gyönyörű zene, a szép látvány, a varázslatos ruhakreációk és egy vad szerelmi kapcsolat. Olyan mint egy szépen felfújt szappanbuborék, ami aztán csendesen elpukkan és feloldódik a nézőben.