Adva van egy 70-es évek végén, 80-as évek elején létező akció-vígjáték sorozat, ez volt a Hazárd megye lordjai. Gyerekkoromban, még a "cucializmus" idején is vetítette a magyar tévé matinéjellege miatt, elvetve bennem az autószeretet sikeresen kicsírázó magvait, hogy költőien és kissé nyálasan fogalmazzak, természetesen ne is túl röviden; szeretem ezt a dolgot, hogy is hívják, megvan... írás! 2005-ben pedig pár ember kitalálta – némi pénzmaggal a zsebben – hogy ezt újrázni kellene, ami szerintem nem is lett olyan Isten ellen való vétek, mert minden hibája ellenére egy szerethető film lett a végeredmény.
Elővettek pár akkoriban közepesen ismert arcot a fiatalok közül (Scott, Knoxville, J. Simpson) – akik azért elméletben garantálták, hogy bevonzanak pár embert a moziba–, a biztonság kedvéért pedig bevetették sokunk kedvenc Banditáját, Burt Reynoldsot is. Az 50 milliós büdzséjű film 111 milliót hozott, ami azért, ha megnézzük, mennyit kell ebből ide-oda leadni, bizony nem az a kiugró végeredmény. Nem lehet a forgatókönyvre fogni, mert hát az anyasorozat se a csavaros történeteiről volt híres, mégis megért pár évadot meg tévéfilmet.
Én a két főszereplőre tudnám fogni, mert annak ellenére, hogy úgy a borostás Scott, mint az akkor még csak mérsékelten kábszeres, alkesz fejű Knoxville szerethetőn hozta a vidéki suttyókat, nem volt egyikük sem az a csúcsnév. Sokaknál lehet, az verte ki a biztosítékot, hogy bizony az egykori matinésorozatból készített remake-ben volt pár női mell, káromkodás, egyebek, de ezzel a két arccal bizony ez volt a hiteles háttér. Matinénak jobb választás lett volna az eredeti Paul Walker–Ashton Kutcher páros. Burt Reynolds volt itt a húzónév, emlékszem, a legtöbb mozis magazin vele csinált ekkor interjút, pláne a Csontdaráló kasszadurrantó hatása után megint jól állt a szekere, ehhez képest itt úgy tűnt, mintha kényelmetlenül érezné magát a bőrében.
Jessica Simpson egyszerűen gyönyörű volt, és ezzel le is van tudva jelenlétének haszna a moziban, mert amellett, hogy itt debütált biodíszletként, ha már ott volt, meg, ha már énekesnőnek mondják, szét is barmolta a közelmúltban elhunyt Nancy Sinatra These boots are made for walkin' klasszikusát, ezzel egyrészt tönkre vágva nem létező mozis karrierjét, és aláásva énekesnői mivoltát, mert műve örök helyet bérelt magának több Youtuber szerint is minden idők leggyengébb zenés feldolgozásai között. Tehát ez egy alátámasztott megállapítás. Pedig pont a zenei vonal, ami baromira erős ebben a filmben, és kapásból két csillagot eredményez számomra a háromból: Shoot to thrill és az If You Want Blood az Ac/Dc-től, Black Betty a Ram Jamtől, La Grange a szakállkirály ZZ Toptól, Call me the breeze a Lynyrd Skynyrdtől, és ezek csak az ismertek, rengeteg olyan muzsika szólal meg a filmben, amire az ember, ha egy filmet nézve a moziban meghallja, ha még van benne egy kis vér, az bizony piszkosul felpezsdül.
Mi kell még ehhez? Egy Dodge Charger, ami megy, mint a barom, kifordítja a nagyvárosi kordont formáló rendőrautókat, mint az állat, és, mikor ráugrat a felüljáróra, úgy odaverődik az aszfaltnak, hogy már csak a látványtól is kilazul a tömés a fogunkban, és úgy táncol jobbra-balra, mint kezdő horgász kezében a bot, mikor kapás van. Jó film ez? Nem, de lelkes volt a kaszkadőrbrigád, és jól választották ki a zenéket, emiatt pedig érdemes volt megnézni.
75 Hazárd megye lordjai (2005)
A srácok, ha dönteniük kell, ritkán választják a törvényes megoldásokat: és mivel főfoglalkozásban az alkoholcsempészettel foglalkoznak, a helyi rendőrség járőrei igen... több»
Szereplők: Seann William Scott, Burt Reynolds, David Leitch, Johnny Knoxville, James Roday
