Remekmű gyanús filmekkel rendelkező direktor, Joseph Losey, sztár szereplőgárda, Romy Schneider, Richard Burton, Alain Delon, viszont az eredmény meglepően silány. A kecskeszakállas forradalmár végnapjait bemutató darab, aki Sztálin elől hiába menekült a világ másik végére, mert Koba bosszúja ott is utolérte. Személy szerint én nagyon hiányoltam a filmből a Frida Kahlo-val történt szerelmi „románc” bemutatását. Trockij bizonyította, a mondás igazát: „a vén kecske is megnyalja a sót”.
Esetében ez kétszeresen is igaz, mert le nem tagadható, hogy kinézete nagyon hasonlított az említett jószághoz. Igaz, hogy a film az utolsó napjairól szól, de flashback formájában be lehetett volna mutatni. Ebben az esetben még a naiv, egyedi stílusú festőművésznő (akinek több tucatnyi munkája borsos árú belépőjeggyel {3.000, - Ft !} novemberig nálunk, a Magyar Nemzeti Galériában is látható) megjelenítésével talán érdekesebbé vált volna a film. Mindegy, be kell érnünk a „Frida” című filmmel, illetve benne Salma Hayek Oscar-díjra jelölt alakításával, hogy többet megtudjunk a nem mindennapi személyiségről.
Lenin végakarata szerint Bronstein úr lett volna méltó utódja, de a Nagy Intrikus hatalmát féltve száműzte, sőt megölette. Erről azonban még nem került elő döntő bizonyíték. A tett végrehajtója egy Ramón Mercader nevű spanyol születésű kommunista, nem mellesleg NKVD ügynök volt. A filléres ponyvába való történetet ilyen sótlanul bemutatni valósággal elismerésre méltó teljesítmény. Losey négy év múlva kiköszörülte a csorbát, mert a „Klein úr” bátran besorolható a remekművek közé.
