A (jeges)medve nem játék!

2018.12.01 14:37 harnas1207 Olvasottság: 383x

0

Az idén berobbanó Terror sorozat ugyan látványosnak ígérkezett, de őszintén megvallva féltem tőle. Az ilyen sorozatok felkeltik az ember érdeklődését, pár rész erejéig megringatják, majd megmutatják a foguk fehérjét. Általában ilyenkor szokott a néző kiábrándulni, de akkor már késő, hajtja a vére, hogy végignézze, hogy elmondhassa megnézte, látta. Én személy szerint 1 nap alatt kivégeztem, csupán azért mert kíváncsi voltam, hogy a regény változat, amit ajándékba szántam miről is szól.

Ezt a sorozatot két oldalról kell értékelni. Az első a történet: lassan indul be, aztán hirtelen átvált izgalmasra. Az ember tudni akarja mi ez a fenevad, mi történik. A misztikumot beleszövik a valós eseményekbe. Nincs különösebb probléma vele de aztán hamar ellaposodik ez a szál. Az eszkimó legendavilágból vett elemek közel sem olyan hajmeresztőek, mint azt elvárnánk az első pár rész után. Majd a történet előrehaladtával a rejtélyes szörny szerepét átveszi az emberi szörnyeteg karaktere. Ez a kettősség nem, hogy erősíti a film élményét, hanem elgyengíti egymást. A végén kicsit becsapva érezhetjük magunkat, mert a horrorból észrevétlenül katasztrófafilmmé változott a Terror.

A másik oldal a hangulat: A film számomra nagyon hűen ábrázolta a hajós életet. Ha nem lett volna a misztikus lény, akkor is teljesen emészthető lett volna a sorozat. A tíz rész alatt végig fenntartotta az érdeklődésemet, úgy éreztem én is ott vagyok a hajón és ugyanúgy fázom mint a legénység. Külön jó pont az arisztokraták életébe való bepillantás. Az akkori felfogás megismertetése, ahogy az alattuk szolgálókhoz álltak a tisztek, vagy ahogy az expedícióról gondolkodtak az otthon maradtak.

Egyszóval a sorozat élvezhető, de mégis csalódást okoz egy picit. Felmerül a kérdés, mi lett volna ha a történetet Tuunbaq nélkül valósítják meg?