Szerencsésen jött ki a lépés, hiszen egymás utáni két nap sikerült látnunk a Diótörőt (az eredeti történet szerint) balett előadás, majd film formájában. Így rendesen ráhangolódtunk a témára. Az új filmnek persze nem sok köze van az eredeti sztorihoz (sem a regényhez, sem a belőle készült Csajkovszkij-baletthoz), amelyet azért némileg ki is fordít önmagából, de magyarázatként szolgál, hogy ezúttal Marie lánya indul el megmenteni az álombéli birodalmat, így valójában egy folytatásról beszélhetünk.
A Disney ismét egy klasszikust álmodott újra, nem sajnálva rá a pénzt, bár a forgatókönyv kidolgozottságára is áldozhattak volna abból a büdzséből, amely a színes-szagos látványra ment el. A történettel azért akad bőven probléma, a sokszor ismételt sablonokból építkezik. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a Narnia krónikája ugrott be: már megint egy gyerek lesz az, akinek meg kell mentenie a mesebeli birodalmat, s szekrény ugyan nincs (varázs fatörzs van, vagy legalábbis én annak néztem), s ezúttal nem faun, hanem a Diótörő százados várja Clara-t a túloldalon, aki őrhelyét hátrahagyva azonnal a régóta várt hercegnő segítségére siet. Aztán ugyancsak vannak jó és rossz karakterek, a rossz persze száműzetésben tölti mindennapjait, s a birodalom leigázásra készül. Keira Knightley Cukortündér szerepében élete valószínűleg legirritálóbb karakterét hozza (szinkronosan láttuk ugyan, de úgy sejtem eredeti nyelven sem nyávog kevésbé). Ez a figura semmi jót nem sejtet. SPOILER Így aztán pillanatok alatt rá lehet jönni, mi a csavar a sztoriban. Persze nem is akarja ezt titkolni a film, cuki kisegerek nyilván nem szolgálnak egy negatív karaktert SPOILER.
A főszereplő Clara-t túlontúl sokat kell győzködni, hogy ő az egyedüli, aki képes változást hozni újdonsült birodalma életében, s hogy erre rádöbbentse, ki más vállalkozna, mint a Diótörő. Be kell valljam, a kettejük kibontakozni látszó románcát azért nagyon izzadtságszagúan sikerült belegyömöszölni a sztoriba. A negatív hős motivációi sem elég erősek, sértődöttségből akarja a harcot, mert Clara édesanyja elhagyta őket. Egyébként kevés szereplő kap érdemi szerepet, aki mégis, az meg vagy idegesítő, vagy nem elég kidolgozott. S hogy Clara-t jó irányba változtatja-e a mesebeli kaland: szeretnék elhitetni velünk, hogy igen, de az az igazság, hogy én már az elejétől kezdve haragudtam rá azért, ahogy az édesapjával bánik. Önzőnek hiszi, aki csak a látszatra ad, holott nem más ő, mint egy gyászoló férj és apa. Nagy hirtelenjében csak ennyi negatívum jutott eszembe, de ez már így is több a kelleténél. Ennek ellenére mégsem tudtam nagyon utálni, egy hétfői szabadnapon tökéletes délutáni mozi volt, s ennyi nekem most elég volt az üdvözüléshez.
A diótörő és a négy birodalom egy kedves kis mese, faék egyszerű történettel, kiszámítható csavarokkal és kissé botcsinálta hősökkel, de nincs ezzel semmi gond, az eredeti mű sincs túlbonyolítva, mégis imádjuk. A feladata ugyanis az, hogy felgyújtsa a karácsonyi hangulatot az ember szívében, s ez sikerül is neki (nekem legalábbis meghozta az ünnepváró érzéseket). Olyan látványvilággal operál, amelyet valószínűleg az év bármely napján giccsesnek éreznénk, de az adventi készülődés idején pont erre a színes, mesés, szemkápráztató világra van szükségünk. Olyan film lesz ez, amit a kritikusok porrá fognak alázni (már meg is tették), a közönség azonban valószínűleg hagyja magát elvarázsolni arra a szűk 100 percre. S miért is ne tenné?
Clarának egy kulcsra van szüksége, mert csak így tudja kinyitni az elhunyt édesanyjától örökölt dobozt, ami eegyy igazi kincset rejteget számára. Keresztapja éves bálján egy... több»
Szereplők: Morgan Freeman, Keira Knightley, Helen Mirren, Richard E. Grant, Matthew Macfadyen
