harnas1207   2018.12.17 16:12   olvasottság: 180x
0

Éljen Wadiya!

Sacha Baron Cohen neve mindenki számára ismerősen cseng. Filmjei stílusa finom szólva is polgárpukkasztóak, van aki imádja és van aki utálja őket. Bevallom őszintén én nem tartozom egyik csoportba sem. Az Ali G Indahouse óta ez a harmadik egész estés vígjátéka, ahol főszerepet játszik valami idétlen figura bőrébe bújva. Az első három film színvonala szépen sorban csökkenő minőséget mutatott, a Brüno már egész egyszerűen nézhetetlen volt. Ilyen előjelek mellett hatalmas meglepetésként ért A diktátor moziélménye.A film tele volt poénokkal, és nem csak afféle erőltetett viccekkel, hanem igazán emlékezetes kacagtató jelenetekkel. Ugyan megmaradtak Baron visszatérő gusztustalan és ízléstelen poénjai, de hál isten ezek voltak kisebbségben.

Maga a téma alapból adta magát, hogy valaki végre jól kiparodizálja. Ezt a ziccert a film brutálisan bevágta, kihozta belőle a maximumot. A legtöbb vígjáték jó esetben megnevettet 1-2 alkalommal, majd egy hónap múlva már semmire nem emlékszel belőle. A diktátor nem ilyen! Teli van ikonikus jelenetekkel és szövegekkel, melyeken 10 év múlva is röhögni fogsz a haverokkal. A kivégzős kézlendítés, a felesleg kidobálós rész, a kocsmában kamunév kitalálás vagy az őrülten erős kezdő percek. A rajongóknak újat nem mondok ezzel, mivel már a Borat vagy az Ali G is tartogatott pár szállóigévé vált mondatot.

Éljen Wadiya!

Személy szerint engem azok a jelenetek szórakoztattak a legjobban, ami nem kimondottan a bugyutA diktátor történetéhez kapcsolódtak. Egy-egy visszaemlékezés vagy kikacsintás. Lehet a véleménnyel egyedül maradok, de úgy éreztem ebbe a karakterbe akár még egy folytatás is benne lehetett volna, bár mint tudjuk ezeknek sosincs jó vége.

80 A diktátor  (2012)

politikai | szatíra | vígjáték

Adott egy mérhetetlenül egoista diktátor, Aladeen, aki minden további nélkül heccből végezteti ki embereit, és akinek egy éjszakára Megan Fox sem elég drága. Addig nincs is baj,... több»

0