Igen vegyes véleményeket hallottam filmjéről. Sokan az utóbbi idők egyik legjobb horrorjaként tartják számon, míg mások arra hivatkoztak, hogy sokszor viccbe hajlott az egész, így nem tudták komolyan venni. Mit mondjak? Nem tartom kiemelkedő mozinak, ellenben elviselhetetlenül rossznak sem. Tipikusan jó film, ami sajnos néhány helyen megbicsaklik, a befejezéssel pedig engem picit kiábrándított.
Az Örökség rendkívül erőteljesen kezd. A nyitány a lassú kamerakezeléssel és a makett házikóval nagyon sejtelmes, majd fokozatosan úszik be a néző bőre alá a nyugtalanság is. Mihamar kiderül, hogy az elsőre fényűzően élő, igazi mintacsaládnak tűnő família nem az, aminek látszik. Aster jó érzékkel keveri a családi drámát a misztikummal, és eleinte nem is nagyon lehet tudni, hogy merre fog kifutni a sztori. A lassú építkezésnek ház az a bizonyos autópályás rész egyszerűen gyomorszájon vágja a nézőt. Minden momentuma tökéletes, a szívem pedig konkrétan a torkomban dobogott. Nagyon megörültem, hogy a film így értelmezi a horrort, hiszen egy ember számára nem csak egy baltás gyilkos mészárlása vagy egy szellemjárás lehet félelmetes, hanem az itt megjelenített esemény és az abból szerteágazó események.
Sajnos innentől kezdve a lassú tempó és a történet számomra fokozatosan vesztette el hatását. Be-becsúsztak olyan jelenetek is, melyek nekem nem illettek annyira a képbe. Persze a misztikum már a film elején megjelent, azonban a nagymamával kapcsolatos látomások sokkal hatásosabbak voltak, mint ahová kifuttatták végül az egészet. Fokozatosa tűnt el az a már-már beteges családábrázolás és bár a film végén sem volt senki sem komplett, valahogy az egész egy mezei horrorra lett kifuttatva némi gore-val és rohangálással. Nem mellesleg az utolsó jelenetet teljesen fölöslegesnek éreztem a faházban. Ha azt kivágják, sokkal nyugtalanítóbb lett volna a befejezés. Azt viszont aláírom, hogy a cím mintegy alátámasztja a látottakat, hiszen elég beteg ennek a családnak az öröksége, számomra mégis kicsit kiüt az összképből ez a húzás.
Az Örökség az én szememben nem vált klasszikussá. Megértem azokat, akik tetszését elnyerte - azokat már kevésbé, akik nevettek rajta -, viszont én nem nevezném a mai kor Ördögűzőjének sem, viszont egy igen érdekes filmélménynek. Azért a jó néhány csúcspontért, a kiváló operatőri munkáért és hangulatteremtésért valamint Toni Colette kiemelkedő alakításáért mindenképp érdemes volt megnéznem.
