Hősies film a nagy semmiről. Talán így tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni mi járt a fejemben a megnézése után. Főhősünk, aki nem mellesleg a filmben elég irritáló személy elutazik Szomáliába és cikket ír a szomáliai kultúráról. Először is ezt a nagy tettet bárki megtehetné, de senki nem veszi rá a fáradságot. Csinál pár interjút a helyi kalózfőnökökkel és máris ünnepelt sztár lesz.
A kalóztevékenységekről már tud a világ. Ha infó kellene nekik akkor miért nem járnak utána, miért hagyatkoznak egy fiatal srác elbeszéléseire. Az újságíró története számomra azért volt értékelhetetlen, mert igazából semmit sem tett. Meggondolatlanul elutazott valahova, ahol folyamatosan pesztrálgatni kellett a az állandó bénázásai miatt. Nem jutott a birtokába olyan információ, ami világraszóló lenne. Nem tett semmi észveszejtő dolgot, de ez már önmagába filmért kiállt, mert manapság az igaz történeteket viszik, mint a cukrot.
Sajnos külsős szemmel sem túl megdöbbentő a film, mivel már láttuk a Philips kapitányt. Hallottunk a kalóz tevékenységekről, és ismerjük az ottani konfliktusokat.
Így tehát marad a két órás töketlenkedés, ami alatt végig várjuk az elmaradó katarzist. A végén meg csak meresztjük a szemünket, hogy ez meg mi volt? Olyan érzésem volt, mintha a szóban forgó újságíró magának rendezett volna egy filmet. Hiába imádom a hasonló, kevésbé akció dús, de annál inkább informatív filmeket, de ez nagyon gyenge volt.
Egyébként a már fent említett filmben szerepel a tolmács Abdi, ami külön kuriózum.
62 Szomália kalózai (2017)
Joy Bahadur, a fiatal újságíró 2008-ban egy kokcázatos tervet eszel ki, és beépül a szomáliai kalózok közé. több»
