Cupido magasról tesz a magasságra

Már jó másfél éve egyszer nekifutottam a filmnek, aztán valamiért egész hamar kikapcsoltam, pedig elég ritkán hagyok félbe filmet. Aztán csak nem hagyott nyugodni (már csak azért sem, mert Jean Dujardint egyszerűen nem lehet nem szeretni), újra elővettem nemrégiben, s azt kell mondjam, hogy megérte.

Cupido magasról tesz a magasságra

Na persze nem váltja meg a világot, egyszerű kis romantikus film, ami éppen ugyanazt az utat járja be, mint hasonló sémájú társai: Összeismerkedünk, boldogok vagyunk, légy kerül a levesbe, ezért kicsit szétmegyünk, majd egy drámai jelenetben újra egymásra találunk. Szerintem nem árulok el túl nagy titkokat azzal, hogy az Életem NAGY szerelme is ezeket a sablonokat tölti meg tartalommal. Annyi különbséggel, hogy van benne valami egyedi íz, még annak ellenére is, hogy eléggé szájbarágósan adja a néző tudtára, hogy a külső bizony nem minden, s meg kell találni a belső szépséget minden emberben, ráadásként kicsit erőltetett defektesként gondolni egy férfira, akinek olyan kisugárzása van, mint Jean Dujardinnak. A karaktere, Alexandre egy igazi álom pasi: jóképű, intelligens, jó humorú, kedves, sikeres és még gazdag is, csak éppen nem nőtt túl magasra. Egy 135 cm-es pasi pedig ugyan miért ne nézhetne ki magának egy átlagos méretekkel rendelkező ügyvédnőt, aki még jópár centit rádob magasságára a tűsarkú cipőivel. Egyáltalán nem meglepő, hogy Diane-t elbűvöli a férfi, még úgy is, hogy a megismerkedésük kicsit még parásnak is hathat: a nő elhagyja a telefonját, a pasi pedig a visszajutattásáért cserébe egy randevút kér, s a nő még csak nem is habozik.

A két főszereplő nagyon rendben van, pedig karaktereik önmagukban nem annyira eszeveszetten izgalmasak, de együttes erővel valamiért mégis szimpatikussá teszik önmagukat, s bár tudjuk, hogy mi lesz a sztori vége, mégis drukkolunk nekik. Életük történetéről nem tudunk meg túl sokat, Dianeról csupán annyit, hogy éppen előző házasságából szeretne kilépni, de úgy nem annyira könnyű, hogy egy ügyvédi irodában dolgozik az exével, Alexandre múltját pedig leginkább a fiával való kapcsolatán keresztül ismerjük meg, aki viszont kicsit sem kelt szimpátiát (sőt, már-már ellenszevesnek is mondhatnám azért, ahogyan majd minden jelenetében lenyúlja az apját egy kis apanázzsal). A mellékszereplők nem kapnak túl nagy hangsúlyt, Diane édesanyja is mintha csak azért lenne szerepeltetve, hogy általa ismét csak le lehessen vonni a tanulságot (ugyan miért is bántja a lánya új szerelmét „fogyatékossága” miatt, ha ő is egy siket férfival él együtt).

Bőségesen vannak tehát hibái a filmnek, de valamiért mégis működik. Na mondjuk Dujardin azért elég nagyot dob rajta. Egy hangulatos és igazán szerethető romantikus film, ami abszolút kielégíti az elvárásokat, a technikai megoldásai, kamera beállításai pedig elég ügyesek (a magasságkülönbségek érzékeltetése tekintetében).

romantikus | vígjáték

Diane egy gyönyörű nő. Hogy egész pontosak legyünk, egy tündöklően gyönyörű nő. Az a típus, aki után mindenki megfordul az utcán. Mindemellett határozott, jó humorú,... több»