A nem rejtélyes Q ügyosztály...

2019.01.12 18:54 Minka Olvasottság: <100x

1

Nagyon vártam már a Q ügyosztály legújabb részét, már csak azért is, mert az elmúlt egy évben sok vicces jelenetet és apró kulisszatitkokat árult el a két főszereplő –Nikolaj Lie Kaas és Faris Faris- általam követett social media felületeken. De amennyire vicceseket posztoltak, úgy a film fele annyira sem vicces, már csak a témáját tekintve sem. Sőt az eddigi részektől igencsak eltér annyiban, hogy egy teljesen mai aktuálpolitikai problémát boncolgat, nevezetesen a rasszizmust és a bevándorlók elleni gyűlöletet.

A múlt és a jelen problémái tökéletesen összefonódnak a filmben, és emiatt szinte alig észlelhető a különbség az időbeli ugrásokban. A múltbéli jelenetek éppúgy játszódhatnának napjainkban, mint fordítva. A film nem különösebben húzza az időt és már az elején erős felütéssel kezd, amikor a szerelmi, de sajnálatos módon vérfertőző viszony bemutatásával elindul a történet.

A főszereplő Nete (Fanny Bornedal) szerelmes unokatestvérébe, (akitől nem mellesleg gyermeket is vár) és akivel épp egy szerelmi légyott közepén bukik le apja előtt. Az apa ekkor úgy dönt, beadja a lányát egy „nevelőintézetbe”, ahol rendes lányokat faragnak az eltévedt lelkekből. Ez az alap szituáció gördíti tovább a film történetét, ami aztán szép lassan kezd összefonódni a skandináv történelemmel és mai valósággal.

Ugyanis Dániában az 1930-as évektől bevett gyakorlat volt, hogy az „erotikusan túlfűtött” nőket egy lakatlan szigetre száműzték, megakadályozták, hogy férfiakkal kapcsolatot létesítsenek illetve a beleegyezésük nélkül sterilizálták őket, ezáltal megakadályozva azt, hogy utódokat hozhassanak létre. Ezt a nézetet az eugenetika tanai szolgáltatták, ami kimondta, hogy az emberiség nemesebb genetikai állományának megtartását, a párválasztás és a gyermeknemzés szabályozása révén lehet elérni és ez által elősegíteni a felsőbbrendű emberi faj szaporodását. Az eugenika az elmebetegséget, a fogyatékosságot, a bűnözésre való hajlamot és a túlzott szexualitást vagy a prostitúciót genetikai rendellenességnek tekintette, amik miatt az ezekben a problémákban érintett emberek kasztrálásra, sterilizációra lettek ítélve.

A történelmi valóságon alapuló sztori és a Q ügyosztály egy olyan rejtélyes gyilkosság kapcsán fonódik össze, ami egy albérlet befalazott szobájában talált múmiacsoporton keresztül indul el. A nyomozás során rátalálnak Nete történetére és fény derül a nevelőintézetben elkövetett szörnyű tettekre, amit az eugenetikai nézeteket valló, elhivatott, könyörtelen orvos hajtott végre. ( De a spoiler elkerülése érdekében itt a történet leírását itt abba is hagyom… :) )

A múlt és a jelen összekapcsolódása szerintem nagyon jól fel lett építve, már csak azzal is, hogy a múltban zajlott események szereplői még mindig élnek. A probléma, amit felvet a film, az viszont valós, és rámutat arra, hogy a fajgyűlölet, a közellenség gyártása a „tiszta fajú nép” megőrzésére való törekvés és az erre a célra használt eszközök tárháza semmilyen erkölcsi akadályba nem ütközik, főleg ha hatalmi vagy állami szervek is ezeket a nézeteket képviselik.

Nikolaj Lie Kaas és Faris Faris játéka hozta a tőlük megszokott szintet, talán azzal az apró eltéréssel, hogy egy nagyon kevés humort csempésztek kettőjük párbeszédeibe, ami jót tett a nyomozópáros karakterének.

Akit még kiemelnék, az a kényszeres és kissé zavart karbantartót játszó Nicolas Bro volt, mert a mellékszerep ellenére szerintem zseniálisan hozta a rá kitalált karaktert. A film végig nagyon pörgős volt, a nyomozás és a történet feltárása egy percig sem volt üresjáratban, ez nagyon lendületessé teszi a filmet a többi Q ügyosztályhoz képest, viszont ami hiányzik belőle, és amitől egy sokkal jobb, „agyalós” krimivé is válhatott volna, ha a szereplők leleplezése kevésbé kiszámítható módon történik.

Ami nálam még egy kicsit ront az összképen, az nagyjából az utolsó fél óra, amivel kissé leültették a filmet és a katarzis helyett inkább langyosan, és unalmasan fejeződik be.