Amikor olvastam a 2013-ban Goncourt-díjjal jutalmazott regényt nem gondoltam, hogy ilyen hamar filmen is viszontláthatom a kitűnő háború ellenes, olvasmányos regény hőseit. A filmben a tragédia keveredik a komédiával, de egyik sem oltja ki a másik hatását. Mialatt néztem minduntalan Jean-Pierre Jeunet filmje, a „Hosszú jegyesség” járt az eszemben. Elsősorban az első világháborús témája, a mondanivalója és a rendezésbeli hasonlatosságok miatt.
A két főhős, a művész Edouard, akit olyan sebesülés ért, hogy csak álarcok mögé bújva, mormogva látszódik a filmben (az argentin származású Nahuel Pérez Biscayart így is, megfosztva mimikájától és a hangjától bámulatos alakítást nyújtott. Dicsérendő megoldás volt, hogy nem törekedtek a szétroncsolt arc horrorisztikus részletezésére) és barátja Albert, (Albert Dupontel, aki egyben a film forgatókönyvíró-rendezője is!) a tipikus kisember kihasználva a háborús emlékművek iránti konjunktúrát vagyont szerez.
Volt néhány szürreális jelenete, de ezek alapvetően nem befolyásolták a film üzenetét. Albert még méltányos bosszút is tud állni a végtelen gonoszságú Pradelle nevű volt főhadnagyon, aki a legaljasabb módon hátulról lelövi a két felderítésre parancsolt katonát, így provokálva ki a nagy veszteségekkel járó utolsó értelmetlen támadást. Az életben nem is, de legalább a filmben (és a könyvben) az alávaló gazember elnyeri méltó „jutalmát”. Remek ötlet volt a történet keretbe foglalása. Nagyon nehéz lehetett a könyv adaptációja, a végét az író, Pierre Lemaitre jóváhagyásával meg is változtatták, de remélhetőleg a film megtekintése után sok néző keresni fogja az irodalmi alapanyagot is.
86 Viszontlátásra odafönt (2017)
dráma | háborús | krimi | vígjáték
Pierre Lemaitre idehaza is népszerű, Goncourt-díjas regényének méltó és feledhetetlen adaptációjában a nagyképű Pradelle főhadnagy (Laurent Lafitte) a háború utolsó... több»
Szereplők: Albert Dupontel, Émilie Dequenne, Niels Arestrup, Mélanie Thierry, Gustave de Kervern
