Valami bűzlött Dániában

2019.02.13 10:50 Berto49 Olvasottság: 814x

0

Tekintve, hogy sem a lakóhelyemen (2 mozi) sem pedig 100 km-es körzetében nem játszották a filmet, kénytelen voltam "torrentmoziba" „befizetni”. Nagy szerencse, hogy olvastam a regényt, mert ismerete nélkül – őszintén megvallva – nehezen tudtam volna értelmezni a filmet. Bár már a regénnyel is voltak bajaim, mert nagyon túlbonyolított és túlságosan szövevényes a történet, Minden együttérzésem a szerencsétlen megnyomorított nőké, de egy bűnügyi regényben szerintem nincs helye ennyi közéleti szálnak. Gyakorlatilag alig volt benne nyomozás, az idősíkok gyakori változtatásai meglehetősen zavarossá tették.

Az adaptáció javára írható, hogy kihagyta a Q-ügyosztály dolgozóinak bélműködési rendellenességeiről, az illemhely látogatási szokásairól szóló eléggé alpári, és nagyon bő lére eresztett részleteit. Viszont a „főgonosz” Curt Wad mellett számomra Carl Mørck marcona kinézetével (Nikolaj Lie Kaas) és Rose szénakazal méretű vörös kontyával és szeplőivel () roppant ellenszenves. Meg is érdemlik, hogy a sötét alagsorban „döglött” ügyeket bogozzanak ki. Assad (Fares Fares) figurája továbbra is a legrokonszenvesebb tagja az ügyosztálynak. A majdnem két órás időtartam még a végkifejlet ismeretében is végig lekötött, de azt nem írhatom, hogy ez a sorozat legjobb része. A „Nyomtalanul” szerintem a legjobb, azon lehetett leginkább érezni a vérfrissített ötlet újdonságát.

Ahogy az általában lenni szokott a folytatások valamivel mindig gyengébbek, mint az első rész. A négy Jussi Adler-Olsen adaptáció helyett szívesebben látnék Jo Nesbø film feldolgozásokat, mint például a „Fejvadászok”, csak ne olyan gyengére sikerültet, mint a „Hóember”. Mindenek ellenére el fogom olvasni a további részeit is a Q-ügyosztálynak, mert remélhetőleg azokból megtudható, hogy milyen múltbéli traumák okozták a főszereplők enyhén szólva is bizarr karakterét.