Ez tetszett, Simon...köszi!

Korábban már láttuk a Kszi, Simont, s nem hagyott bennünk mély nyomot. Másodjára nekifutva nem is értem, hogy ez hogyan történhetett meg. Mert ez a film egy elképesztően szerethető, bájos történet, ami jóleső érzéssel tölti el nézőjét, s nem utolsó sorban úttörőnek számít nemcsak tematikájában, hanem kivitelezésében is.

Láttunk már melegekről szóló filmeket, az elmúlt években pedig különösen népszerű ez a téma, s nemcsak a háttérben, csöndben meghúzódva, hanem bizony a díjszezonok reflektorfényében tündökölve (elég csak a Holdfényre, vagy a Szólíts a neveden!-re gondolni). De készült-e már olyan alkotás a témában, amely teljes mértékben a fiatalokról, s a fiataloknak szól? Hát, nem nagyon. Éppen emiatt hiánypótló mű a Kszi, Simon, amely nemcsak a mellékszerepben, a vagány srác furcsa barátjaként képes elképzelni egy meleg tizenévest, hanem végre középpontba helyezi a karaktert. S nem is akárhogy.

Ez tetszett, Simon...köszi!

Simon Spier (az aktuális hollywoodi kedvenc Nick Robinson alakításában) egy teljesen átlagos kamasz, vagány szülőkkel, jófej barátokkal, cuki módon különc húgocskával. Már elég régóta tudja magáról, hogy nem a lányokat szereti, nem próbálja bemesélni magának, hogy ez nem így van, nem akar megváltozni, nem randizik lányokkal, csak azért, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy más. Egyszerűen csak próbálja felkészíteni magát a coming outra, amelyhez erőt nyújt számára egy hozzá hasonló srác, akit még csak nem is ismer személyesen, mégis megtalálja benne a lelki társát. Simont nem tuszkolják bele a tipikus meleg sztereotípiákba. Van ilyen karakter is a történetben, Ethan, aki már régóta vállalja másságát, ami miatt állandó céltáblája diáktársainak, de ezt ő már megszokta, s ügyesen kezeli a kellemetlen helyzeteket. Simon nem ilyen típus, s nem is szeretne ilyen lenni (ennek alátámasztása a gondolatkísérlet, hogy majd az egyetemi évekre hagyja tipikus meleg énje kibontakoztatását szivárványtól és musical betétektől hemzsegve… na, ezt azért mégsem).

A film abszolút Nick Robinson jutalomjátéka. Tényleg igaz, hogy minden rezdülésével azonosulni lehet, minden pillantásából kiolvasható, hogy mit érezhet karaktere, hogy milyen lehet a bizonytalanság még egy számára bizonyos szituációban is. Végtelenül szerethető figura, s egy ilyen filmben pont erre van szükség. Robinson nagyszerű alakítását csak erősítik a mellékszerepek, amelyek mindegyike tökéletesen van megírva, s pont akkora hangsúlyt kapnak, amekkorát érdemelnek. Végre egy film, amelyben nem sikkadnak el a mellékszereplők sem, s nemhogy feleslegessé válnak, hanem jelentősen hozzátesznek ahhoz, hogy a végeredmény ennyire pozitív.

S mi a helyzet a kivitelezéssel? Egyszerű és nagyszerű, semmi felesleges sallang, csak a lényeg remekül elmesélve, megfűszerezve némi coming of age ízzel, valóságos tinédzsereket a középpontba állítva. A néző ugyan Simon nézőpontjából lát rá a történetre, Blue is mindig változik aszerint, hogy ő éppen kit hisz lelki társának, s ez már csak azért is ügyes megoldás, mert így a film nemcsak a levegőbe beszél, egy láthatatlan karakterrel, hanem meg is személyesíti azt, aki Simon életében hirtelen ennyire fontos szerepet tölt be. Talán egyedül azt róhatnánk fel negatívumként, hogy a giccses lezárása (gondolok itt az óriáskeréknél lezajlott jelenetsorra) kissé belerondít a jól építkező történetbe: egyrészt „túl szép ahhoz, hogy igaz legyen” jellege van (Simon eddig megvető diáktársai most hirtelenjében, mintha moziban néznének egy romantikus filmet, drukkolnak hősünknek, hogy összejöjjön a találka; vajon így lenne ez a valóságban is? Bár lenne így…), másrészt a Blue-t körülvevő titokzatosságot túl könnyen leplezi le. E befejezés, még ha kicsit ront is az összképen, a Kszi Simon érdemeit nem szabad elvitatni: egy szerethető történetet ad, jó karakterekkel megfűszerezve, mondanivalóját pedig nem szájbarágósan adja át nézőjének, hanem egy kellemes hangulatú történeten keresztül. Ilyen filmekre pedig, akárhogy is nézzük, szükség van! S ha már csak egyetlen fiatalnak is segít, hogy könnyebben fel tudja vállalni önmagát, (nem feltétlenül azzal az üzenettel, hogy melegnek lenni menő, hanem hogy melegnek lenni egyáltalán nem ciki, s megvetendő) akkor megérte!

83 Kszi, Simon  (2018)

dráma

Mindenki megérdemli a szerelmet az életben. Simon azonban nem egy egyszerű személyiség. Mindenki előtt titkolja másságát, ráadásul fogalma sincs arról, hogy az a névtelen... több»