1938-as monstre hollywoodi szuperprodukció. A címszerepben Norma Shearer, akinek nem törte ketté a karrierjét a hangosfilm megjelenése. Tegyük hozzá, hogy az is sokat számított, hogy férje Irving Thalberg volt, aki a legsikeresebb hollywoodi stúdió, a Metro-Goldwyn-Mayer létrehozó producere volt! Nagyon nagy kár, hogy nem Technicolorban forgatták, ahogy eredetileg tervezték, de a másfél millió $ feletti költségvetésbe nem fért volna bele.
Shearernek több évtizedet átívelő szerepet kellett eljátszania, hiszen egy 14 éves fiatal lányként jelent meg, és 37 éves megtört, férjét elvesztett, fiától és hatalmától megfosztott volt királynéként fejezték le. (Nem tudom, mennyire hiteles az a filmben nem szereplő jelenet, hogy a vérpadon rálépett a hóhér lábára, amely után udvariasan elnézést kért, mondván, hogy nem szándékosan történt.) A kisfia, Lajos Károly két év múlva tuberkulózisban meghalt. A kissé pipogyának ábrázolt XVI. Lajos (Robert Morley) szöges ellentétben állt a korabeli „szépfiú” Tyrone Power alakjával, aki – hagyjuk a királyné életében betöltött fontos, vagy kevésbé fontos szerepét – Axel de Fersen grófot alakította. (Tizenhét évvel később a gróf is dicstelen módon halt meg, a nem vérmességükről híres stockholmiak – bűnösnek vélve a trónörökös halálában – hintójából kiragadva agyonverték.)
A film Stefan Zweig életrajzának részletei alapján készült, a forgatókönyvet mások mellett Ernest Vajda (a Pápán született Weisz [1904-től Vajda] Ernő – 1886–1954) írta. A történelmi hitelesség kérdésében vannak kétségeim, mert a film inkább az érzelmi vonatkozásokat emelte ki, de objektív képet a számtalan emlékirat és visszaemlékezés ellenére sem lehet megalkotni. Az biztos, hogy nekem jobban tetszett, mint Sofia Coppola 2006-os azonos című filmje.
