Állatságnak indult

2019.05.06 16:09 ZozArt89 Olvasottság: <100x

0

Sokszor olvashatjuk egy-egy filmnél, hogy totál agymenés az egész, és semmi másról nem szól, csak CGI ömlengésről. Ezzel szemben én azt vallom, hogy lehet így is nézni, de úgy is, hogy néha remek kikapcsolódást tud nyújtani ez a kategória is. Lássuk be, azért a Rampage tényleg nem egy logikai feladvány, viszont cserébe legalább van benne nem kevés szív. Állatbarátoknak kifejezetten telitalálat ez a koncepció, így nekem ezért külön tetszett. Szóval biztos nem ez az első film, ami eszembe jut majd, de, amikor mégis, akkor tökéletes kikapcsolódás lesz újranézni.

Dwayne Johnson igazán jó választás volt erre a szerepre is, persze ez nem egy Oscar-esélyes alakítás, de valahogy remekül tükrözte a szeretetet, ami hatalmas testében nyugszik. Sugárzik belőle a csupaszív természete, és ezzel párhuzamosan szinte mindig jól választ szerepeket. Itt most kutatóként és állatbarátként ismerhetjük meg, erősen látható, hogy szeretnének egy olyan üzenetet közvetíteni, ami arra utal, hogy nem számít a külső, legyen bármily marcona a lelke, csupa jóság és szeretet, hisz bármit megtesz bajba jutott barátjáért, ezúttal egy albínó gorilláért. A sztori pofonegyszerű, adva voltak a jófiúk, majd megérkeztek a gonosz bácsik, akik persze megfertőztek pár állatot, köztük George-t, a gorillát, és ezután már jöhetett is a szörnybunyó és az eszetlen zúzás. A film egy elég régi játék adaptációja, ami nem túl nagy történettel rendelkezett, ezért körítettek hozzá némi bonyodalmat, ami egyszerű lett, mint a faék, de hát nem is vártunk sokkal többet. És akkor kiegészíteném annyival, hogy volt benne értékelendő mozzanat is. Például Jeffrey Dean Morgan piszok jól alakította a mogorva ügynököt, akinek legapróbb jelenléte feldobta a filmet.

A film nem akar több lenni, mint ami, ezt érezteti is, és így talán sokkal könnyebb kikapcsolni az agyunkat erre a kevés időre. Akadnak olyan napok, amikor jó nem gondolkodni, csak élvezni a látványt és tombolást. Ez pont ilyen film.