Sok jót hallottam a Rocketmanről, és kíváncsian vártam, milyen lesz. Bíztam benne, nem esik a Bohém rapszódia hibájába, ahol a nagyobb bevételt biztosító családbarát korhatár besorolás reményében (mint ez sajnos történt), – ami így is remek hangulatot biztosított – Freddie Mercury filmnek nevezni mégis erős túlzás.
A Rocketmant már akkor elkezdték forgatni, amikor a Bohém rapszódiát be sem mutatták, így a két film összehasonlítása elkerülhetetlen. Nem csak azért, mert az Elton John filmet az a Dexter Fletcher rendezte,aki a Bohém rapszódiába is “beugrott” társrendezőként, hanem mindkét film egy excentrikus, fantasztikus tehetséggel megáldott énekes életét dolgozza fel, akik a szegénységből jöttek, és a korán jött világhír majdnem teljesen elsodorta őket. De mégis óriási különbségek vannak a két film között, ami a Rocketman javára írható. A Rocketman lehet, összevissza tekeri a valóságot, de mégsem kamuzik, semmit sem hallgat el a főhőse jelleméről, és ezt maga Elton John akarta így. Ő mindent benne hagyott, drogokat, szexet, rock n’rollt. És ez így van rendben. A dalok nem keletkezésük sorrendjében szólalnak meg, és a film musical hatása miatt egyik másik át is van hangszerelve, a díszletek, jelmezek és történések a fantázia jegyében születtek újjá, de Elton olykor kissé elviselhetetlen természetétől kezdve a szenvedélyekig, minden a valóság.
Komoly koncepciója van, nagyon átgondolt és nagyon ügyesen kivitelezett mozi. Taron Egerton kiváló választás lett Elton szerepére! Zseniálisan énekli Elton dalait, és úgy játssza a szépen lassan már a szeretethiányba beleőrülő szupersztárt, hogy néha már tényleg, mintha Eltont látnánk. Ez a film nem rest megmutatni, hogy a külsejével és múltjával soha nem kibékülő énekes rövid időn belül milyen érzelmi és fizikai mélyrepülést hajtott végre. Olyan ez a film, mint egy vallomás, “bocsánat kérés”, melyben John vezekel múltban elkövetett bűneiért leginkább családja, barátai és saját lelkiismerete ellen. Itt mindenképp meg kell említenem a film számomra egyik legszebb jelenetét, ahol a Sorry seems to be the hardest world szívfacsaró dallamit hallhatjuk. Nem csak szép, megható is. Ahogy az a jelenet, amikor Elton szembesül azzal, hogy valójában az édesapjának semmit sem jelent.
A néha álomszerű, alkohollal, gyógyszerekkel és droggal átitatott életrajzi történet lehet, nem a legizgalmasabb, de mégis nagyon jól sikerült, ami köszönhető a kendőzetlen tálalásnak, a remek daloknak és nem utolsó sorban Taron Egerton kiváló hangjának, játékának. Amit legjobban vártam még a filmben (a több szuper dal közül), az I’m still standing... hát, az sem okozott csalódást, sőt! Imádtam!
81 Rocketman (2019)
dráma | életrajzi | musical | zenés
A Rocketmanből megtudhatjuk, hogyan vált a visszahúzódó zongoristából, Reginald Dwightból világsztár, akit ma mindenki Elton Johnként ismer. A filmben az Eltont alakító Taron... több»
Szereplők: Taron Egerton, Richard Madden, Bryce Dallas Howard, Jamie Bell, Stephen Graham
