Érzésem szerint az IBUSZ, vagy valamelyik olasz utazási iroda szponzorálta ezt a futószalagon készített, 1936-os Székely István filmet.
A szereposztással nem volt különösebb gond, hiszen a női főszereplő adott volt: ki más lehetett volna, mint a rendező felesége, Ágay Irén. (14 évvel későbbi korai tragikus halála megrendítő, azóta a magas vérnyomás ellen már kitűnő gyógyszerek vannak.) Az akkori legsnájdigabb kedvenc, a „jávorpali” szereplése sem volt kétséges. Szerencsére Kabos Gyula még játszhatott, így humorforrásként színt vihetett az elég vérszegény filmbe. Nem erőltette meg magát, megszokott figuráját hozta, Hűbele Balázst minden lehetséges alkalommal más keresztnévvel ajándékozta meg. Alakítása a szerintem legkiemelkedőbb munkáját, a „Lovagias ügy” címűt meg sem közelíti.
A turisták legkedveltebb útvonalait keresték fel. A színes technika hiányában a fekete-fehér tájképek – mai szemmel – elég semmitmondók, de akkor ez még elegendőnek bizonyult Olaszország szépségeinek ecsetelésére. Pompei meglátogatása során – micsoda erkölcscsősz megkülönböztetés – csak férfiak tekinthették meg a 2000 éve nem működő nyilvánosházat. (Nekem az egyik legemlékezetesebb látvány a nyakörvet viselő kutya maradványa volt, szerencsétlen a megkötözés miatt nem tudott elmenekülni a lávafolyam elől.) A történetet nem lehet túlságosan fordulatosnak ítélni, a vége már a film kezdetén minden néző számára világos lehetett.
Erős túlzásnak tartom, hogy ezt a filmet a „Magyar klasszikusok” hangzatos című DVD-sorozat első darabjaként jelentették meg. A jelzett cím alatt jóval több és színvonalasabb korabeli film létezik.
