A horror rajongóknak David Cronenberg nevét nem igazán kell bemutatni, hisz e film előtt is készített már jó pár igazán emlékezetes filmet ( Veszett 1977, Porontyok 1979 vagy a Videodrome 1983-ból ), de jómagam úgy gondolom, hogy az úgynevezett testhorror egyik legismertebb képviselője ezzel az alkotásával vált szinte mindenki számára ismertté.
Első találkozásom ezzel a filmmel sem mostanában volt, hisz még valamikor a videokazetták aranykorszakának idejében futottam először bele, és szinte biztosra mondhatom, hogy ez volt az első Cronenberg mű, amit láttam. Első alkalommal szabályosan sokkolt (bár ehhez hozzátartozik az is, hogy talán ez volt az első olyan horrorfilmem, ami elsősorban a testi átalakulásokra koncentrál, és azon belül is, hogy sokkolja a nézőjét). Fontos tudni, hogy nem saját kútfőből származik, hisz az eredeti filmet még 1958-ban készítették (ami szintén nem volt rossz), és érdemes is megnézni azoknak, aki kedvelik a nem épp mostanában készült, régebbi horrorokat. Viszont, ahogy a 86-os változatot elkészítették, arra csak egyetlen szót tudnék mondani, méghozzá, hogy zseniális klasszikus. Hisz olyan élményben részesíti a horror rajongókat, hogy még a mai body horroroknál is egyfajta referenciaként tekintenek rá (nem hiába kapta meg 1987-ben a legjobb sminkért járó Oscar-díjat).
Pedig hát, ha jobban belegondolunk, a film több dolgon is "elcsúszhatott" volna. Az egyik maga a történet, illetve az, hogy azt miként is tálalták a nézők felé. Hisz igaz, hogy a történet érdekes, de mivel szinte a film 90%-a egy adott helyszínen játszódik, nem épp változatos (akkoriban azért ez nem volt annyira bejáratos eljárás a filmeknél), mégis maximálisan élvezhető volt, méghozzá azért, mert oly jól sikerült Cronenbergnek megteremtenie a film hangulatát. Komolyan mondom, kész felüdülés volt számomra, amikor épp nem a központi helyszínéül szolgáló laboros jeleneteket mutatnak. Mindezek mellett, hogy nagyon erős hangulatú a film, van benne egyfajta nyomasztó légkör is, ami engem azonnal magába szippantott. A másik dolog, amin talán elcsúszhatott volna a horror, az maga a főszereplő, Jeff Goldblum volt és nem azért, mert rossz színésznek tartom az úriembert, sőt, kimondottan kedvelem, és igazán jó színésznek is gondolom, csak az ez előtti filmválasztásai alapján talán nem épp őt gondoltam volna a legmegfelelőbb választásnak ( nemhiába színészek egész sorának ajánlották fel eleinte a szerepet), de itt sem hibázott a film, hisz Goldblum szinte tündököl a karakterében. Számomra mára már talán a három legismertebb karaktere közt szerepel Seth Brundle karaktere. A további karakterek – igaz, nincsenek sokan – is tisztességgel hozzák az alakításaikat.
Kiemelném még a filmzenét, amit Howard Shore zeneszerzőnek köszönhetünk (akinek munkássága szinte egybeforrt David Cronenberg filmjeivel, hisz rengetegszer dolgoztak együtt). Számomra egy igazi klasszikus a film, ami több mint 30 évvel a bemutatása után sem vesztett sokat a minőségéből, megkérdőjelezhetetlen, hogy ott a helye a kedvenceim listáján.
84 A légy (1986)
Seth Brundle (Jeff Goldblum), a zseniális tudós azon dolgozik, hogy megvalósítsa álmát: egy olyan szerkezetet, ami képes élőlényeket teleportálni egyik helyről a másikra oly... több»
Szereplők: Jeff Goldblum, Geena Davis, John Getz, Joy Boushel, Leslie Carlson
