A tökéletes álca

A skandináv filmeket mindig is kedveltem, de sorozatot eddig kevésbé néztem tőlük. A Tökéletes álca azonban jó belépőnek bizonyult: nem a pörgésről szól, inkább a lassú, csendes, hűvös skandináv atmoszféra teremti meg a feszültséget. Néha úgy éreztem... Több, mintha a magyar Schneider Zoltánt látnám a képernyőn, ez még tovább növelte számomra az élmény élvezhetőségét. Nekem egynek elment.

A „Tökéletes álca” egy hatrészes dán sorozat, egy dráma, thriller, krimi – a beépített ügynökök témaköréből. A dán biztonsági- és hírszerző szolgálat állítja csatasorba új és bizonytalan múltú ügynökét. Tea feladata, hogy összebarátkozzon, majd közel kerüljön Ashley-hez, akin keresztül beépülhet egy veszélyes bandavezér családjába. A történet meglehetősen univerzális, tulajdonképpen akárhol is játszódhatna. A cselekmény meglehetősen visszafogott, ezért az akciódús, intenzív beépített ügynökös filmekre vágyók most csalódni fognak, másoknak pedig lassúnak tűnhet. Mivel a történet a kötelesség és a barátság fogalmát is körbejárja, a drámában csipetnyi érzelmi szál is található a fegyverek és drogok mellett. A nem tökéletes ritmus, az időnként egyenetlen tempó a fináléban azért beforrósodik. A minden részletében ismerős, korábban már eldurrantott klisépatronok miatt kevés meglepetést tartogat a sztori, de az igényes és kitartó skandi filmkedvelő ínyencek (velem együtt) azért biztosan kedvelni fogják.

Rém unalmas. Kicsit sem hollywoodi film. A színészi munka katasztrófa.

Semmi eredeti nincs benne, ezerszer látott klisék sorozata. (Tea tesztelési jelenetét az étteremben pl. szinte egy az egyben a Legendák hivatalából lopták, ahol Malotru teszteli Marinát.) Még csak tisztes iparosmunkának sem nevezném. Rossz színészek, sok sebből vérző történet. A mondanivaló érdekes és elgondolkodtató, de a kivitelezés sajnos ezt az erényt hazavágja. Erről a sorozatról az jut eszembe, hogy olyan, mint ahogy Móricka ezt a világot elképzeli.