btpro

Még jó, hogy nem olvastam utána, mert lehet, hogy el sem indítom. Először azt hittem, Az öreg halász és a tenger egy újragondolt változatát látom. Aztán a film közepe felé lassan kibontakozott a történet, és rájöttem, hogy valami egészen másról van szó. Ez a stílus egyébként távol áll tőlem, mégis Matthew McConaughey olyan komor, nyers, lassú és bizarr elegyet teremtett, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Hihetetlen, de végül szórakoztatott is.

Erről a hét percről lehetne rengeteget írni... és nagyon keveset is. Én az utóbbit választom. Egyszerűen csak nézzétek meg! Hihetetlen, hogy hét percbe ennyi gondolatot, humort és emberséget bele lehet sűríteni. Zseniális. Respect!

A Jóisten mosodája... Furcsa lenne erre a filmre azt mondani, hogy „szórakoztató”, ezért nem is mondom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy odaszögez a képernyő elé. Persze csak azt, akit érdekelnek az ilyen, valós alapokon nyugvó emberi történetek. Nekem egyetlen gondolat maradt meg igazán a végére: lehet itt vallás, hagyomány, kultúra vagy bármilyen fennkölt eszme, a végén mindig ugyanoda jutunk. Vannak jó emberek és vannak rossz emberek. Az utóbbi pedig hiába bújik reverenda vagy apácaruha mögé, attól még ugyanaz marad. Nem könnyű film, nem is ajánlanám mindenkinek. De aki megnézi, valószínűleg még sokáig magával viszi.

Sport- és Tyson-rajongóknak mindenképpen ajánlott alkotás, szerintem nem nagyon fogod félbehagyni. Még azt is mondhatnám, hogy egy kicsit alulértékelt film, hiszen ebből a pályafutásból nagyjából ennyit lehetett kihozni. Hozzám a boksz nem áll közel, én az életrajzi vonal miatt indítottam el. Tysonnal régen sem szimpatizáltam, és ezen a film sem tudott változtatni, sőt inkább megerősítette az ellenszenvemet. Az én szememben a sport mentette meg attól, hogy teljesen a bűnözői életben kössön ki, de lehet, hogy rosszul látom. Mindenesetre egy percig sem éreztem időpocsékolásnak.

Kár érte
A történet önmagában sokkal többet érdemelt volna. A téma komoly, a mondanivaló fontos, és akár egy igazán erős film is lehetett volna belőle. Ehelyett végig azzal küzdöttem, hogy ne a kivitelezésen akadjak fenn. Annyira tévéfilmes az egész, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan venni. A párbeszédek mesterkéltek, a jelenetek erőltetettek, a szereplők pedig sokszor nem embereknek, hanem mozgó tanmesélőknek tűnnek. Az a ritka eset, amikor nem a történettel van bajom, hanem azzal, ahogyan elmesélik. Sajnálom, mert a film szíve a helyén van, de nálam a megvalósítás teljesen agyonütötte a mondanivalót. Nem gondoltam volna, hogy ezt leírom, de a Hegyi doktor újra rendel több életet és természetesség... több»