Rólam

Gyerekkorom óta koptatom a képernyőt, apám ebben az időben hivatásos tévénézőnek hívott..

-Semmi közöm a filmekhez csak nézem őket, egyszerű közönség vagyok, nem látok bele, mögé és meg sem próbálom kitalálni mire gondolt a költő. Előfordul , hogy élek a szabad hozzászólás jogával ,  de semmi komoly csak komment. . Úgy gondolom széles a  műfaj érdeklődésem, viszont a drámai vonal az amit szívesebben követek.

-Értékelés? Igazából az a gondom,  hogy nem tudom a filmeket szakmai szemmel értékelni  tehát a csillagok alatt a saját ízlésficamom rejlik, ami biztos nem a valós értéke az alkotásnak, ezért elnézést kérek.!

 

2026. 10. 11.
Bacsó Péter filmjéből számomra leginkább a rendszerkritika rajzolódott ki, de Boróka alakjában ennél több is lehet. Olyan, mint egy rugókon függő marionettbábu, akinek megvan a szabadság illúziója, de végül mindig visszarántja valami a kiindulópontra. Kicsit lázadozik, aztán szépen lenyugszik. Nem William Wallace ő, inkább egy ismerős magyar embertípus, akinek a fellángolását, ha lepisilik, kialszik. Persze lehet, hogy túlgondolom, de szerintem voltak, vannak és lesznek is Borókák.
2026. 07. 25.
Ez a film egy történelmi eseményt emel ki a sok közül, ezért a történetéhez nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni. A hangulata számomra rendkívül nyomasztó volt. A drámai hatást nálam némileg gyengítette a szereposztás, mert Gáspár Sándorra maradt a színészi munka oroszlánrésze, néhány kivételtől eltekintve a többiek nem tudtak felnőni hozzá. Szomorú, tragikus, tehetetlen történet, tele megválaszolatlan „miértekkel”. A kegyelem pedig valahol útközben, a részletekben elveszett.
2026. 07. 24.
A történet eléggé kiszámítható, nem sok meglepetést tartogat, de ez most nem is zavart. Nagyon tetszett a nyolcvanas évek hangulata, a nemzetközi környezet, és persze jó volt látni ezeket a színészeket ilyen fiatalon. A film végig bennem hagyta azt az érzést, hogy visszavágyom a gyerekkoromba. Talán ezért szerettem jobban a hangulatát, mint magát a történetet.

77 Delta  (2008)

2026. 07. 23.
Sokkolt. Szinte végig. Nem szórakoztatott, nem éreztem jól magam, és biztosan nem szeretném még egyszer megnézni. Nagyon erős művészfilm, annyira, hogy nem engedi el a nézőt. Kétszer is félbehagytam, mégis folytatnom kellett. A vége letaglózott. Nem tudom kimondani, hogy szerettem ezt a filmet, mégis végig odaszegezett a képernyő elé. Olyan, mint egy ronda bibircsók valaki orrán: nem szép, mégsem tudod levenni róla a szemed. Ritkán érzem ezt egy filmmel kapcsolatban.

72 Előre!  (2002)

2026. 07. 23.
Gáspár Sándor ismét bizonyította, hogy kiváló színész. A nyolcvanas évek hangulata számomra külön élmény volt, hiszen gyerekként ezt a világot ismertem. A film szerintem nagyon jól mutatja be a kor rendszerének működését, még úgy is, hogy akkoriban erről nyíltan nem lehetett beszélni. Jól szórakoztam, a befejezés pedig különösen tetszett. Úgy éreztem, hogy a hatalom ugyan végül győzött, de nem kiütéssel, csak pontozással.
Csernobil (2019)