Nagy horrorfilm szeretőnek tartom magam, elsősorban a 80-as és 90-es évek horrorjain nevelkedtem. Ezért ezen időszak rengeteg horrorfilmjéről hallottam, és szintén rengeteget láttam is belőlük, de persze sok olyan is van, ami teljes mértékben elkerülte ez eddig figyelmemet, az egyik ilyen pont jelen alkotásunk lenne.
Vegyes érzelmekkel fejeztem be a The Beast Within, magyarra keresztelve A bennemlakó szörnyeteg című filmet, mert hiszem, hogy ha egy kicsit jobb színészek játszották volna a karaktereket és, ha mondjuk a film története nem lett volna annyira kusza, akkor igenis lehetett volna ebből egy igencsak erős alkotás is. Mindenek előtt, azt már most le is szögezném, hogy az utolsó negyede az, ami némiképp felfelé lökte az értékelését nálam (gyenge közepesről erős közepesre). Pedig úgy is fogalmazhatnék, hogy a forgatókönyvéért felelős Tom Holland (a Gyerekjáték, Frászkarika vagy a Sorvadj el! című filmek írója) nem finomkodik, hisz már az első pár percben belöki a nézőt a történet szempontjából egy igenis fontos jelenetbe, ami pedig megvalósításilag is egész pofásra sikeredett.
Ritkán találkoztam olyan filmmel, ami annyira erősen indul, mint jelen alkotásunk, hisz már az első percekkel képes hatást gyakorolni a nézőre, nemcsak vizuálisan, de hangulatilag is egy kimondottan sötét történet előszelét érezhetjük, de mindez csupán az első pár perc, utána viszont érthetetlen módon visszavesznek a készítők. Próbálkoznak azzal, hogy bemutatják a karaktereket, illetve azok problémáit, a központi helyen egy család szerepel, de sajnos nálam a legnagyobb gond az volt, hogy nem tudtam azonosulni a karakterekkel, ezáltal sajnos a családi drámai szál sem tudott túl mély nyomokat hagyni bennem. Ezért vallom azt, hogy ha nem is jobb, de legalább szerethetőbb lett volna a családon belül a kamaszfiú karaktere, akkor elérte volna a célját nálam a történet a film végére.
Úgy is mondhatnám, hogy az első negyede és az utolsó negyede történetileg élvezhető. Megvan az a hangulata is, ami elvárható egy horrorfilmtől, viszont sajnos a közepe tele van üresjáratokkal és felesleges kitérőkkel. Viszont azt legalább beszámítanám az előnyére, hogy a kezdeti téma alaposan félrevezeti a nézőt, és csupán a végére kapjuk meg a helyes útirányt a filmhez.
Két erőssége viszont van a filmnek. A kimondottan erőteljes zenei betétek, amik kellő mértékben lettek horrorisztikusak, illetve a maszkmesteri alkotások és effektek. Látható egy hm... átalakulás, ami szerintem minden olyan horrorszerető szívét megdobogtatja majd, akik kedvelték a 80-as évek maszkmestereinek munkásságát. Fájdalmasan erősre sikeredett.
Összegezve A bennemlakó szörnyeteg történetileg közepes, szereplők tekintetében átlagos, vagy inkább kissé gyenge, hangulatilag hozza az elvárható szintet kisebb hiányosságokkal, a zene és effektek terén viszont egy kellemesen fogyasztható, a 80-as évek horrorját idézi meg.
58 A bennemlakó szörnyeteg (1982)
A bennlakó szörnyeteg főhőse egy kamasz fiú, aki folyamatos és egyre nagyobb fájdalmakkal küzd. Hamarosan kiderül, hogy a testét egy kitörni akaró szörnyeteggel osztja meg. több»
