Tudósok, aki Istent játszanak, de pórul járnak

Az egyik kedvenc íróm Dean R. Kontz, aki már számtalan kiváló regénnyel örvendeztetett meg, és csak a Jóisten tudja, hogy miért csupán fél tucat történetét adaptálták filmre (és legnagyobb sajnálatomra azokat is szinte nevetségesen alacsony költségvetéssel, ami általában rá is nyomja a bélyegét a filmre). Nincs ez másként az 1988-as Watchers, nálunk a Gyilkos kísérlet címen bemutatott kanadai sci-fi horrorral sem.

Jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém első alkalommal belefutni Koontz Virrasztók címen megjelent könyvének filmes adaptációjába, és a nevetséges költségvetése ellenére (közel 700 000 dollár volt) nekem kimondottan tetszett. Bár addig azért nem mennék, hogy összehasonlítsam a könyvváltozatával, hisz, ha nem is a legjobb regénye volt, de nálam biztos, hogy bent lenne a Top 10 Koontz könyv közt ez a történet.

Tudósok, aki Istent játszanak, de pórul járnak

A film történetét egy pillanatra sem mondanám eredetinek, hisz mind könyvekben, mind filmekben töménytelen mennyiségben találkozhattunk már az amerikai katonaság titkos laborokban előállított, különféle harcászati célokra kitenyésztett lényeivel, amik persze elszabadulnak, és többek közt a teremtőikre és mindenki másra veszélyessé válnak. Tehát finoman szólva sem a történet az, ami a filmváltozatban képes újdonsággal szolgálni, azért itt mindenképp meg szeretném említeni, hogy a könyv történetének is ez a legfőbb témája, viszont ott egy igencsak sötét korképet kap még a cselkény, illetve van a regénynek mélysége is, ami viszont a filmből maximálisan hiányzik (legnagyobb sajnálatomra).

Az alacsony költségvetése ellenére azért a szereposztásnál két ismertebb színész nevét is megtalálhatjuk, méghozzá Corey Haimét (1971–2010) és Michael Ironside-ét, akitől kimondottan erős és élvezetes színészi alakítást láthatunk. Sajnos viszont a többi szereplő papírvékony volt, amolyan tipikusan töltelékkarakterek.

Maga a film története gyorsan a cselekmény központjába löki a nézőjét, és igencsak szép iramot diktál szinte végig a közel másfél órás játékidő alatt. Ezalatt pedig a tudomány alkotta teremtményünk is szép számmal teszi a dolgát. Mondhatnám azt is, hogy egészen kíméletlenül, válogatás nélkül. Talán pont ezen dolgok miatt fájó különösen az, hogy a kivitelezésén nagyon is érződik az olcsó hatás.

Minden negatívuma ellenére kimondottan kedvelem ezt a Koontz adaptációt (főleg, mert a filmjei száma meg sem közelíti a könyvei számát), és talán emiatt is kissé magasabbra értékelem egy átlagos filmnél.