Az 1947-es Drága Ruth folytatásaként jelent meg a Drága feleség címre hallgató film, amely a különböző filmes portálokon tapasztalható rosszabb átlagpontszám ellenére nagyobb élvezetet nyújtott számomra, mint az elődje. Ennek fő oka, hogy William Holden sokkal nagyobb lehetőséget kapott kiváló színészi játékának megcsillogtatására.
Az első részben Holden leginkább csak a tipikus szépfiút játszotta, aki egyfolytában mosolyog, és szerelmével kergeti szíve választottját. Itt Bill Holdennek a vígjátéki elemek mellett a drámai játékra is lehetősége adódott, amiben, lássuk be, azért jobb volt. Véleményem szerint Holden szerepének komolyodásával sármosabb is lett, tekintetével és hangjával még a mai női nézők térdét is megremegtetné.
A film története elég sablonos, de nagyon jó "táptalajt" biztosít a bravúros színészi alakítások kibontakozásához. A gyönyörű Joan Caulfield kissé háttérbe szorult a második részre, feleségként már a ruhái sem voltak olyan pompázatosak, mint hajadonként a Drága Ruth-ban. Viszont előtérbe került a Holden riválisát és egyben apósát játszó Edward Arnold, aki valami fantasztikusan értett a vígjátékbeli alakításokhoz, karakterét igen szórakoztatón testesítette meg.
A bajkeverő kishúgot játszó Mona Freeman ismét hozta az idegesítő, de egyúttal igen szórakoztató szerepét, míg Billy De Wolfe, a sértett "ex-vőlegény" is bravúrozott. Kedvenc jelenetem az volt, amikor a rádióban közvetítették a családi reggelizést, miközben pattanásig feszültek az indulatok. Habár a film minősége nem éppen a legjobb, de élvezeti foka garantáltan magasabb pár mai vígjátéknak nevezett alpáriságnál. Érdemes előbb megnézni a Drága Ruth-ot, mivel sok poén "előtörténete" onnan származik.
Készítettem magyar feliratot a filmhez, ajánlom mindenki figyelmébe.
