Szívfacsaró vígjáték

2020.03.29 14:27 Artúr Olvasottság: 161x

1

Mesterien megformált humoreszkek, a dráma és a komédia lágyan hömpölygő egyvelege ez a film. A történet egyetlen másodpercében sem éreztem, hogy egy jelenet ne lett volna odaillő, egy mondat félrecsúszott volna, vagy egy helyszín ne tökéletesen lett volna ábrázolva. Egészen egyszerűen nem akart túl nagy lenni, nem akart sallangos lenni, és nem akart semmi más lenni, mint az, ami. Egy megtalált elsárgult fénykép egy szőke kisfiúról, aki emberré próbált volna válni egy embertelen világban.

A gyerekfilmek véleményem szerint azért rendkívül beszédesek, mert rajtuk keresztül megszemlélhetünk két igen jelentős dolgot. Egyrészről a felnőtt ember vélt vagy valós lényegét látjuk azáltal, hogy a gyermek milyen igyekszik lenni, milyen értékeket tart fontosnak. A gyermekek gyakran a felnőtté válás folyamatát szimbolizálják, ezáltal a velük történt események kapcsán könnyebben elfogadjuk, ha egy kérdésünkre nem kapunk választ, vagy, ha nem kimerítő a válasz, vagy éppen igazságtalan. Tévképzetünkben ugyanis az szerepel, hogy a történet még nem zárult le, valaminek még folytatódnia kell.

Másrészről a gyermekek leegyszerűsítve képviselik az egyes emberi tulajdonságokat. Alapvető emberi célokat hordoznak, nem összetett személyiségek. Még nem csalódtak az ideáikban és változtattak irányt. 

[SPOILER]

Számomra ez a fajta gátáttörés volt a legfélelmetesebb ebben az alkotásban. Az, ahogyan a kisgyereknek ledől az apjával kapcsolatosan felépített bálványa, füstté és hamuvá válik egy "képzeletbeli" barát, akit ráadásul neki kell legyőzni, és elveszíti az egyetlen érzelmi kapaszkodót, ami kisgyermek korából megmaradt, az édesanyját. 

Azt gondolom, hogy a kölyökből a szemünk láttára válik férfi. Ez a jelenség Jojo öltözékén is látható a legutolsó jelenetben. Tökéletes szimbolikával váltunk a radikális "cserkész egyenruhából" csibészes, nőcsábász gúnyába. Karakteridegen? Valamelyest, de a helyzet megkövetelte.