:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Az eddigi legnagyobb léptékű Wonder Woman adaptáció. A nagy költségvetés meglátszik a minőségén, a díszleteken, a CGI-n, az operatőri munkán és persze a szereplőgárdán is. Csúcsminőségű látványvilággal rendelkezik, és remekül ötvözi a hellenisztikus szellemet az I. világháborús London atmoszférájával.
Végig Diana (nem értem, a magyar szinkron miért "Diánának" ejti a nevét) nézőpontjában vagyunk, a naivitása miatt egyszerre tűnik gyerekesnek (pl. egyedül elindul megfékezni a világháborút, áttör egy frontvonalat csak úgy, mert megsajnálja az embereket) és hitelesnek is, mert egy harcközpontú közösségben nőtt fel.
Van néhány kisebb ellentmondás is a cselekményben, pl. nem tudja, hogy mire született, és az anyja mindent megtesz, hogy titkolja, mégis gondolkodás nélkül elindul egy idegen férfival – noha életében először lát férfit –, mert meg van győződve róla, hogy csak ő állíthatja meg a háborút. Vagy nem tudja, mi az a karóra, viszont mikor dr. Maru jegyzeteit olvassa, tudja, mi az a hidrogén alapú mustárgáz. Tudja, hogy Steven azért halt meg, hogy a dr. Maru által kifejlesztett mérgesgáz ne kerülhessen bevetésre, mert több ezer életet követelne, viszont életben hagyja Marut.
Ennek ellenére nagyszerű karakter, igazi professzionális szuperhős. Rajta kívül pedig csak kevés erős karakter szerepel. Steven Trevor inkább ellenszenves a maga sablonkarakterével, az általa toborzott trió (Sameer, Charlie, "Főnök") gyatra karakterek. Ludendorff és Maru egészen jó ellenfelek voltak, míg azt hittük, hogy Ludendorff Árész. És Sir Patrick, ez a Vili bácsi kaliberű öregúr mint Árész...
Illetve az is látszik, hogy egy trilógia első részének szánták, a befejezéssel fenntartották a folytatások lehetőségét. Ezekkel együtt is élvezhető, látványos és nem mellesleg igényesebb női szuperhősfilm.
