Artemisia   2020.07.01 11:07

Egy film, ami túl komolyan veszi magát

Egy DC-képregény-adaptáció és egy elsőfilmes rendező. Nem túl szerencsés párosítás, még akkor sem, ha a téma érdekes és sok potenciál van benne. A bűn királynői esetében be is igazolódott, hogy komolynak szánt gengszterfilm nem való gyakorlatlan kezekbe, ugyanis az egész film áldozatul esett Andrea Berloff tapasztalatlanságának, pedig minden megvan benne, ami egy jó filmhez kell.

1987-ban járunk, New York Hell's Kitchen negyedében, mely egy ír gengszterbanda kezében van. Azonban közülük hármat egy elfuserált rablás közben elkapnak, és 3 évre börtönbe kerülnek, magukra hagyva anyagi gondokkal küzdő, az átlagéletbe beilleszkedni képtelen feleségeiket. Katy, Ruby és Clair pedig hamar belátják, hogy az egyetlen módja a fennmaradásnak az, ha átveszik férjeik helyét az utcán.

Egy film, ami túl komolyan veszi magát

Eddig még úgy tűnik, bármi jó kisülhet a filmből, azonban a laza dramaturgia, az ugráló, kapkodó cselekmény, az infantilis, hiteltelen karakterreakciók tönkretesznek minden ilyen irányú várakozást.

Nincs jól megalapozva, hogy a 3 nő hogyan képes ilyen egyszerűen átvenni és irányítani az alvilágot. Ráadásul valódi tétek és megfelelő előkészítés nélkül már a cselekmény negyedénél a csúcsra törtetnek, aztán néhány jelenettel később a férfi gengszterbanda letaszítja őket, és megint néhány jelenettel később ismét a csúcson vannak, aztán elbuknak; nem is számoltam már, hogy hányszor ismétlődik meg ez a ciklus a filmben. És ez minden izgalmat és érdekességet kiöl a dologból.

Sokkal eredményesebb lett volna, ha az egész cselekmény csak egy felemelkedésre fókuszál, ha azt mutatja be, hogy küzdik fel magukat a lányok legalulról egészen az utcai monopolhelyzetig. Úgy lett volna min izgulni, és jobban fenntartotta volna a néző figyelmét. De a karakterek egyenként sincsenek rendesen kidolgozva. Pl.a lányok férjei profi gengszterek és olyan könnyen elkapják őket egy piti rablás közben mint egy csapat sima huligánt.

Katy anya, és a gyerekeiért tesz mindent, de ezen a sablonon túl nincs megmagyarázva, hogy mi motiválja arra, hogy bűnöző és gengszterkirálynő legyen. Vagy hagyja,hogy megöljék a férjét, mert magával vitte a gyerekeiket az olaszokhoz.

Clair egy áldozattípus nő, akit rendszeresen ver a férje, még el is vetélt emiatt. A több évig elszenvedett verés és megalázás látszólag semmilyen hatással nincs rá, a férje elfogása után egyházi önkéntes akar lenni. Ahol rátámad egy csavargó, és ennek az egy támadásnak a hatására már csatlakozik barátnői bűnözői pályafutásához, sőt túl is tesz rajtuk, mert profi gyilkossá képzi magát, és olyan fapofával darabol embereket, mintha répát szelne.

Ruby erős karakter, és látszólag a legtalpraesettebb a 3 nő között. Látszólag szimplán élvezi a hatalmat és pénzt, aztán a semmiből előrántja az etnikai ellentéteket, és hataloméhes, rideg maffiakirálynőből labilis fekete nő lesz, aki ki akar törni az etnikai sztereotípiákból, és titokban végig ez volt a célja, sőt a színfalak mögött ő hozta működésbe a cselekményt.

Az egész filmmel szerintem az a baj, hogy komolyan veszi magát, és drámai stílusban adja elő a történetet. Pedig ez az a fajta történet, ami vígjátékként nagyon jól működne, humorral és poénokkal sikeresen el lehetne fedni a hibáit, és a színészi játékok is jobban működnének a humorra és a szatírára apellálva. Különösen Melissa McCarthy műfaja a vígjáték, mint anno a Női szervekben is fergetegeset alakított, de Elizabeth Moss karaktere és darabolós gyilkos törekvései is sokkal jobban érvényesültek volna humoros keretek között. Ha A bűn királynőit is hasonló stílusban készítik el, akkor ez egy szuper jó film lett volna.

57 A bűn királynői  (2019)

akció | dráma | krimi

New York egyik rettegett negyedében, az ír gengszterek tűzfészkében az FBI sikeresen lecsap három maffiatagra. Vagyontalanul maradt asszonyaik időben felismerik, hogy a korábban az... több»