Kóborló   2020.08.09 12:08

Vigyázz, kígyó!

Sokat hallottam már erről a filmről, és elég régóta is kerestem már, de nem oly rég volt csak szerencsém pótolni eme elmaradásomat. Azzal kezdeném, hogy szinte minden perce árassza magából a 80-as, 90-es évek filmes hangulatát, ezáltal engem sikeresen fel is ültetett arra a bizonyos retro hangulatú hullámvasútra, amit annyira szeretek (azt már csak mellékesként jegyzem meg, hogy a filmet csupán VHSRip formátumban találtam meg, így az a bizonyos nosztalgiavonat teljes gőzzel száguldott ellőre).

Szerintem az efféle filmes történeteket, illetve ezek elmesélési formáját elsősorban a 80-as és a 90-es évek elején volt elfogadható így tálalni a nézők elé. Mostanra azért már ez így nagyon nem felelne meg. A történettel kapcsolatban nagyon fontos, hogy a nézője nehogy lemaradjon az első percéről, mert ha így tesz, hát finoman szólva sem nagyon fogja pontosan érteni a film hátralévő idejét, csak sodródni fog az eseményekkel. Ráadásul azzal a bizonyos első perccel nem is foglalkozik a történet, talán csak, ha jól emlékszem, egyszer, egy fél mondat erejéig említik, és ott is csak burkoltan. Tehát történetileg egy olyan filmet kapunk, ami jó pár kérdést generálhatna a nézőben, viszont ha logikusan próbáljuk végignézni eme alkotást, akkor akkora logikai bukfenceket találhatunk benne, mint a ház. Szóval agyakat kikapcsolni, a logikai összefüggéseket eresszük el, és ha ez megtörtént, akkor már kezdhetjük is a filmet.

A történet hibáit már említettem, viszont, hogy képesek voltak-e a készítők egy efféle ostoba történetet elég feszülté és lendületessé változtatni? Nagyon is! Kissé persze lassan indul, és néha-néha kissé le is lassul, de nem annyira, hogy elveszítse azt a fajta sodró lendületét. A főszereplők karakterei nagyon felszínesek, pedig ha valahol tudott volna nyerni sokat a film, akkor talán itt lehetett volna rá a legnagyobb lehetősége. Sajnos a színészi alakításokat is csak egy paraszthajszál választja el a botrányosan rossz és a sok sörrel még elmegy kategóriától. Bizonyára azzal is nyert volna a film, ha a szereplők kasztingolásakor nemcsak a külsőségeket nézték volna, hanem a tehetséget is, mert akkor talán egy maradandó filmélményben részesíthették volna a nézőket.

Ennyi negatívum mellett viszont ami pozitívum, az a befejezése. Vagyis hogy csak részben. Tagadhatatlan, hogy sikerült a készítőknek egy olyan befejezést rittyenteni, ami minden bizonnyal sokáig meg fog maradni az emlékezetemben, technikailag is képes volt valamennyire sokkolni, persze a korához és valószínűleg a költségvetéséhez képest. Kevés olyan filmre írnám, hogy megérdemelne egy remake-et, de ha most hirtelen egyet kéne mondanom, akkor biztos, hogy ezt említeném. Egy jobban összerakott történettel, kellően mély karakterekkel, jó színészi alakításokkal és a mai technikai megoldásokkal egy olyan horrorfilm készülhetne, ami után minden horrorrajongó megnyalná mind a tíz ujját.