Mikor meglátom Lucio Fulci (1927–1996) nevét, mindig kíváncsi leszek az adott filmre, hisz elévülhetetlen érdemeket szerzett, hogy igazán magas szintre emelje az úgynevezett eurohorrort. Persze rajta kívül is vannak/voltak még igazi mesterek (Argento, Bava, Soavi és még lehetne bőven sorolni). Talán e nevek miatt is merném mondani, hogy a 70-es és 80-as évek eurohorror nagyjainak többsége mind Olaszországból származott.
Lucio Fulci általában a gore keresztapjaként emlegették, és eme korai filmjében sem hazudtolja meg magát e téren, de a Ne zaklasd a kiskacsát! talán mégsem elsősorban a gore jelenetek és azok ábrázolása miatt marad emlékezetes számomra, hanem, mert ez a film egy hamisíthatatlan giallo lett (bár azért az is igaz, hogy nem egy kiemelkedő darab eme műfajból, de ettől függetlenül élvezhető). Tulajdonképpen, akik elsősorban a rendező nevéhez köthető gore jelenetek miatt lesznek elsősorban kíváncsi a filmre, valószínűleg kissé savanyú szájízzel fejezik majd be eme alkotást, hisz ez itt egyáltalán nincs túlzásba víve. Mondjuk a kivitelezése is nálam valahol a két véglet közt ingadozik.
Viszont ha már Fulci egy giallót készített, aránylag egész jól fogta meg eme zsáner alapjait. Az viszont kissé már kár, hogy a film története nem tudott mindvégig magába szippantani, és sajnos voltak olyan periódusai is, ahol kétségtelen, hogy nagyon leül a történet. Ez elsősorban azért is kár, mert a film sok esetben kimondottan feszült és izgalmas, de ezt a szintet sokszor megszakítják, így igazán hullámzó teljesítményt kapunk feszültségkeltés terén. Sajnos ehhez a negatívumhoz kapcsolhatók a karakterek és a színészi alakítások is. Nem tudnék olyan karaktert vagy színészi alakítást felidézni a film után, ami annyira maradandó lenne, hogy hetek vagy hónapok múlva is velem maradnának. Tulajdonképpen mindez elsősorban talán a forgatókönyvírók hibája volt.
Sok helyen olvastam, hogy Fulcinak ezt a filmjét egyfajta fricskaként emlegették, az adott társadalom és a katolikus egyház megfricskázása volt a célja. Nos, tulajdonképpen, ha belegondolok, akkor sikerrel is járt Fulci mester, hisz a társadalom elé egy igazán ferde tükröt tudott tartani, a katolikus egyház meg annyira megharagudott rá, hogy rengeteg országban be sem mutathatták ezt a filmjét. Pedig, ha belegondolunk, Fulci csak felvázolt egy lehetséges – de persze annál sokkal sokkolóbb – eshetőséget, hogy az emberi gonoszság bárhol felütheti a fejét. Tulajdonképpen az emberi gonoszság ábrázolásában igencsak jól teljesít a film, hisz találhatunk itt mindenféle néphiedelmeket, és ezáltal egyből ítélkező csürhét, fekete mágiát és romlott embereket.
A másik érdekessége a Ne zaklasd a kiskacsát! című filmnek, hogy itt a gyilkos célpontjai gyerekek, ami azért valljuk be, egyáltalán nem egy szokványos filmes húzás (még manapság sem). A zárásául szolgáló magyarázat a miértekre engem személy szerint kicsit kihozott a sodromból, méghozzá azért, mert sajnálatos módon simán elképzelhető ez így.
Nem egy könnyű film, de mindenképp megérdemli azon nézők figyelmét, akik szeretik a giallókat, némi kis misztikummal átitatva.
75 Ne zaklasd a kiskacsát! (1972)
Szörnyű gyilkosságok történnek az egyik kis dél-olaszországi faluban. Az áldozatok fiatal fiúk, akikkel brutális kegyetlenséggel végzett a gyilkos. Az egyszerű, babonás... több»
Szereplők: Florinda Bolkan, Barbara Bouchet, Tomás Milián, Irene Papas, Marc Porel
