Fulci és a giallo. Összeillenek és elválaszthatatlanok. Egy kifejezetten jó és erős film. Bár vannak benne hullámhegyek és -völgyek, de ez még itt a giallo aranykora. A mester kicsi fricskát ad a társadalomnak és persze az egyháznak is. Aki szereti az italohorrort és a giallót kis misztikummal átitatva, az ki ne hagyja!

Mikor meglátom Lucio Fulci (1927–1996) nevét, mindig kíváncsi leszek az adott filmre, hisz elévülhetetlen érdemeket szerzett, hogy igazán magas szintre emelje az úgynevezett eurohorrort. Persze rajta kívül is vannak/voltak még igazi mesterek (Argento... teljes kritika»

Néhány évvel ezelőtt láttam ezt a filmet, amely egyesek szerint a giallo műfajának egyik gyöngyszeme. Én pedig ekkor kezdtem abban kételkedni, hogy ez a műfaji zsáner valaha is a kedvencemmé válhat. Igaz, van egy-két kivétel ami erősíti a szabályt (e... több»lsősorban Dario Argento művei, mint például a "Sóhajok", vagy a "Mélyvörös") de alapjában egyetértek az alábbi jól megfogalmazott véleménnyel: „a giallokkal általánosságban pont az a bajom, hogy nem csupán baromi unalmasak és feszültségmentesek, valamint logikátlanok és papírszagúak, de rendre pocsék színészek is játszanak bennük”. Mondjuk ennek a filmnek az esetben a pocsék színészek kitétel nem igaz, mert Florinda Bolkan, vagy Irene Papas nem nevezhető pocséknak, sőt… A filmben számomra csak két emlékezetes jelenet volt, nem kívánok spoilerezni, ezért nem is részletezem, de csak ezek miatt lett az értékelésem kegyelem kettes.

Nagyszerű film, nagyszerű színészekkel, a helyszínek valami elképesztőek, sok kedvenc karakterem van, nem is sorolom fel most, habár néha-néha feltűnik egy két unalmasabb jelenet, de a sok poénos megszólalás kárpótol.