Mélyvörös (1975)

Kimondottan kedvelem az úgynevezett eurohorrorokat (főleg a 70-es és 90-es évek közt készülteket, ezen belül az Olaszországból származókat). Voltak is eme korszaknak és országnak fantasztikus képviselői, úgy mint Fulci, Mario és Lamberto Bava, Soavi,... teljes kritika»

Persze természetes, hogy negyven évvel ezelőtt a színészek máshogy játszottak, és mimikáztak a színpadon és a filmvásznon egyaránt. Ezt figyelembe véve értékeltem a látottakat. A zene kifejezetten tetszett, és Dario Argento mesteri rendező. Feszültséget sugároz a film, de azért már kissé eljárt felette az idő. Tetszett.

Majdnem hogy hibátlan, izgalma és szövevényes horror. Nem készít ki annyira hogy ne tudj a képernyőre nézni, sőt ötletesen próbál a feszültségre alapozni. A maszkírozások a korhoz képest nekem nagyon bejöttek. Egyetlen dolog amibe bele lehet kötni a vér színe volt.

Szerintem ez egy szinte hibátlan film volt és a Giallo filmeken belül, ha nem is a legjobb de mindenképp ott a helye a legjobbak közt! Lehetne kötekedni a filmmel, de minek tenném mert kategóriáján belül tényleg az egyik legjobb és a hibáit is inkább... több» elsősorban a kora miatt lehetne mondani! Egy több mint 40 évvel!! ezelőtt készült filmnél ezek teljes mértékben elfelejthetőek! Itt elsősorban nem is a technikai megoldásait mondanám, hanem sokkal inkább a színészi alakításokat, de az adott korszaknak ezek tökéletesen megfelelőek voltak! A film története nagyon jó, szinte már az első percektől képes mint történetileg mint hangulatilag egy olyan feszes és félelmetes légkört kialakítania a filmnek, ami egyedülálló volt számomra! A technikai megoldásai is nagyon tetszettek nekem, egy másodpercig sem érzékeltem hogy ezt meg kéne szólni a filmnél, mert tényleg csak értékelni lehet azt, amit e téren megalkottak a készítők! A kamerabeállításai (amit már jól megszokhatunk egy Argento filmnél) szintén csak dicsérni lehet! A zene is nagyon jó volt (ismét a Goblin formáció volt a felelős e téren) de még pluszban sikerült hangulatban is rátennie a filmre! A színészek nagyon jól adták vissza a karaktereiket, és még sikerült a filmnek egyfajta karakterfejlődést is bemutatnia (ami azért annyira nem jellemző Argento karaktereire más filmjeinél)! Tehát mindenképp egy zseniális alkotással volt dolgunk és talán az egyik legjobb Argento film számomra is!

Argento legjobbja, meg alapvetően az egyik legzsírabb giallo.