Kampókéz (1992)

Általában a gyilkosokkal azonosulunk. Gondolok itt Michal, Jason vagy akár Freddy karakterére, de persze ebben az esetben Kampókézre. Mivel ezeket a személyiségeket jobban meglehet ismerni és van háttér-történetük az áldozatokkal ellentétben. Van bennük sok olyasfajta jellem, mint a hidegvér, könyörtelenség és ezáltal elsimítanak valami féle frusztrációt. Megmozgatnak valamit, ami ott van a társadalomban. Ezt a frusztrációt simítja el a kampó kezű gyilkos, a szörnyeteget, aki a szerelem és a gyilkos vágya hajt. Dióhéjban egy sötét szerelmi történet. Egy másik életben szerelmesek voltak egymásba és most ezt próbálja meg elérni, hogy visszaszerezze a nőt (másik felét). A kampókéz a rabszolgaságot használta fel, a borzalmait arra, hogy megmagyarázza ennek a „szörnyetegnek” születését és eljön, ha kimondod a nevét 5-ször. Jól mutatja be Bernard Rose rendező ennél a Slasher filmnél, hogy a trauma indítja el a gyilkost az úton, ami a jelenben folytatódik. Érdekesnek és egyaránt lenyűgözőnek találtam, hogy a film 40 perc elteltével mutatja be a gyilkos karakterét. Jól felépítették, szép lassan mutatják be a mitológiáját. Maga Kampókéz jelleme valami okból nagyon karizmatikus volt és ezáltal érdekessé tette a filmet, jó személyiséget találtak ki neki. Arról nem beszélve, csak azért vadászott a Helenre (Virginia Madsen), hogy megölhesse, ezt követően pedig együtt legyenek örökre, ezáltal beteljesítse saját feladatát.

Simán hozta azt a hangulatvilágot amit én személy szerint elvártam tőle. Elképedtem a színészi játékokon is. Nekem ez a film pörgős, eseménydús és szerethető volt.

A '90-es évekre a nagy horror ikonok kora lejárt. Filmjeikben egyre nagyobb teret kapott a humor, ez pedig néha odáig fajult, hogy már-már önmaguk paródiájává váltak (lásd: Freddy halála - Az utolsó rémálom). Az új évtized reflektált is a dologra, el... teljes kritika»

Candyman a 90-es évek egyik meghatározó horrorja. Semmi filmes trükk, de ezek hiányában is vállalhatóak a képek. Izgalmasan, persze néha kissé lassabban folyik a történet, de azért ezen a filmen lehet félni. Virginia Madsen és Tony Todd szuperul hozzák a kötelezőt!

Szerintem jó film volt! Kedvelem Clive Barker novelláiból/könyveiből készült filmeket, mert valahogy részben sikerül megvalósítani azt a fajta hangulatot, amit Barker műveire oly jellemző (könyvben azért jobb)! Pontosan nehéz meghatározni azt a fajta... több» hangulat amit Barker képvisel, de az biztos hogy egyediek! Vegyül benne a fantasy és a horror elemek, ezért kicsit sötét, olykor nyomasztó és néhol még skizofrén hangulat is megtalálható benne! Ennél a filmnél szinte minden előbb felsorolt jellemző teljesül! A karakterek és a színészi alakítások pazarul sikerültek a filmben (nemhiába került be Tony Todd karaktere minden idők legjobb gonoszai közé)! A filmben szinte semmi számítógépes effektet nem alkalmaztak és még így sem lehet belekötni e téren a filmbe! Kellőképp véres és brutális a film, mégsem esik "túlzásba" egy pillanatra sem! A történet misztikuma és hangulata rabul ejti a nézőt! Talán számomra pont ebben található a film egyedüli kis hibája, a lassú történetvezetése! Ez többségében nem zavarna, de egy ilyen érdekes és misztikus történetnél jómagam kisebb hibának könyvelném el! Mindenképp egy jó horrorfilm a 90-es évekből ajánlóm a műfaj kedvelőinek!

Nem igazán nyerte el a tetszésem. Ez a legenda után történő nyomozás jelentős mértékben kimerítette a filmet. A mi kis egyetemistánk kampókéz legendájáról szeretne írni, ehhez azonban el kell látogatnia szülőhelyére, egy lepukkant nyomornegyedbe. Ebb... több»en a bandák által irányított városrészben egyébként már történt egy gyilkosság, amit szintén kampókéz nevéhez kötnek az emberek. Egy az, hogy a film első órájában szinte alig történik valami. Megismerjük a szereplőket, megismerjük a céljaikat. Ennyi! A lényegi része a dolognak a maradék negyven percbe van sűrítve, de itt is inkább arról szól, hogy a főszereplőnket gyilkosnak hiszik, őrültnek hiszik. Rendőrségről a diliházba, diliházból a rendőrségre jár. Szépen minden gyilkosságot rákennek, a környezetében kezdi azt a tudatot ébreszteni, hogy bizony nincs ki mind a négy kereke. Párszor láthatunk kampó általi felmetszést, sok-sok méhét emberi szájból-szájba repkedni, magyarán a kor viszontagságaihoz képest még véresnek, durvának is lehet nevezni. A színészek mondjuk egészen jók voltak, hozták amit kellett, bár mintha a főszereplőnk többször megfáradt volna, elég idegesítő volt, ahogy próbálja lemosni magáról a gyilkosságokat amiket rákentek. Persze senki nem hisz neki, de szerencsétlen mindenből pont úgy jött ki, hogy az abszolút kétértelmű helyzetet eredményezett. Röviden: szerencsét lehet vele próbálni, de nekem nem tetszett!