Ezek után nézz tükörbe!

A '90-es évekre a nagy horror ikonok kora lejárt. Filmjeikben egyre nagyobb teret kapott a humor, ez pedig néha odáig fajult, hogy már-már önmaguk paródiájává váltak (lásd: Freddy halála - Az utolsó rémálom). Az új évtized reflektált is a dologra, elég csak annyit írnom: Sikoly. Azonban nem mindenki gondolta úgy, hogy a műfajt a paródia, valamint az abszolút tinihorrorok irányába kell elvinni. Nem, nem. Clive Barker ugyanis újra feltűnt a rémület egén és megmutatta, hogy van még mitől rettegnünk. A rém neve pedig: Kampókéz.

A Bernard Rose által rendezett film olyan, mint egy modern korba helyezett gótikus rémtörténet. Azonban az ódon és grandiózus épületek helyét átveszi a gettó és a szegénység, a szobrokét pedig a graffitik. Egy dolog azonban állandó, a gonosz maga. A film rendkívüli módon épít az atmoszférára. A kezdeti nyugtalanság helyét fokozatosan megy át félelembe, melyhez aztán társként szegődik elveszettség érzet az egyre betegesebbé váló események láttán. Ezt csak tovább fokozza Philip Glass csodálatos zenéje. Nem az a tipikus horror szerzemény. Csodálatosan keveredik ugyanis benne a rettegés, a dráma és a magasztosság.

Ezek után nézz tükörbe!

A film óriási erénye, hogy keveset mutat, de ha mutat, akkor az valóban sokkol. Azonban a vérrel átitatott képek helyett olyan egyszerű beállításokkal hozza a nézőre a frászt, mint a parkolóban álló Kampókéz, a hosszan kitartott kép a falon levő graffitiről vagy a dongó méhek raja. És persze ott van az a tény, hogy Kampókéz karaktere belengi az egész filmet. Akárcsak egykor Fred Krueger, ő is kevésszer mutatkozik meg, azonban épp emiatt a titokzatosság miatt érezzük igazán fenyegetőnek. Hiszen nem feltétlen azért félelmetes egy ilyen rém, mert fizikailag jelen van, hanem ezért, mert folyamatosan érezzük jelenlétét és tudjuk, bármikor eljöhet értünk. Hogy a figura ilyen hatásos legyen, ahhoz viszont mindenképp kellett egy Tony Todd, aki visszafogott, elegáns játékával azonnal belépett a legnagyobb horror ikonok közé.

Sajnos a történetvezetés azért nem hibátlan, a tempó olykor picit döcögős, valamint jómagam picit hamarabb vágtam volna el a film végét, hogy a nézőben nagyobb nyugtalanságot hagyjak.

A Kampókéz egy szinte tökéletesen megkomponált horror-dráma, némi romantikával átitatva. Felemelő és egyben lúdbőrözős érzés végignézni, mely után egyetlen kérdés marad: bele mersz nézni a tükörbe?

78 Kampókéz  (1992)

horror | thriller

Helen végzős egyetemistaként a nagyvárosi legendákról írja diplomamunkáját. Ám leginkább egy sorozatgyilkos, Kampókéz története kelti fel az érdeklődését. Anyaggyűjtő... több»