Kampókéz

Ott kezdem, hogy nekünk sem színes TV, sem VHS lejátszó, sem számítógép... stb. nem volt. Így aztán volt néhány hely, ahol összejártunk megnézni filmeket. És ami nem cserélhető kazetta volt, azt néha többször is láttuk. Aztán jött a videotéka időszak. A lényeg, hogy ez a film engem elkerült, pedig sokan mondták, hogy mennyire izgalmas, félelmetes. Lehet, hogy akkoriban, gyerekként... valakiknek. Szerintem ez gyerekként sem igen fogott volna meg. A későbbi filmekhez képest elég lassú. A végkifejlet várható volt, de legalább jó. Ami még tetszik a filmben, hogy nincs trükkfelvétel, nincs CGI. Eljátszották, gumifigurákat használnak, maszkmesterek dolgoznak... stb. Szóval egyszer nézhető film, de még egyszer nem szívesen nézném meg. Szerintem ez inkább annak tetszhet, aki 40+ és gyerekkorában látta... mert akkor nosztalgiával tekint vissza... szerintem.

Az elmúlt napokban egy beszélgetés során szóba került ama horrorfilmes téma, hogy mi az a dolog, amely képes úgy igazán rám hozni a frászt. Ezen sokat gondolkodtam, de úgy igazán nem jutottam dűlőre e téren, viszont arra határozottan emlékszem, hogy ... Teljes kritika

A '90-es évekre a nagy horror ikonok kora lejárt. Filmjeikben egyre nagyobb teret kapott a humor, ez pedig néha odáig fajult, hogy már-már önmaguk paródiájává váltak (lásd: Freddy halála - Az utolsó rémálom). Az új évtized reflektált is a dologra, el... Teljes kritika

Simán hozta azt a hangulatvilágot amit én személy szerint elvártam tőle. Elképedtem a színészi játékokon is. Nekem ez a film pörgős, eseménydús és szerethető volt.

Candyman a 90-es évek egyik meghatározó horrorja. Semmi filmes trükk, de ezek hiányában is vállalhatóak a képek. Izgalmasan, persze néha kissé lassabban folyik a történet, de azért ezen a filmen lehet félni. Virginia Madsen és Tony Todd szuperul hozzák a kötelezőt!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Van is véleményem a filmről, el is mondom, ha kell, ha nem. A Kampókéz esetében már a műfaji besorolás is nehézséget okoz, legalábbis nálam. Alapjait tekintve slasher horror, azonban sokan vannak, akik inkább thrillernek tartják, erős misztikus, és... Teljes kritika

Általában a gyilkosokkal azonosulunk. Gondolok itt Michal, Jason vagy akár Freddy karakterére, de persze ebben az esetben Kampókézre. Mivel ezeket a személyiségeket jobban meglehet ismerni és van háttér-történetük az áldozatokkal ellentétben. Van bennük sok olyasfajta jellem, mint a hidegvér, könyörtelenség és ezáltal elsimítanak valami féle frusztrációt. Megmozgatnak valamit, ami ott van a társadalomban. Ezt a frusztrációt simítja el a kampó kezű gyilkos, a szörnyeteget, aki a szerelem és a gyilkos vágya hajt. Dióhéjban egy sötét szerelmi történet. Egy másik életben szerelmesek voltak egymásba és most ezt próbálja meg elérni, hogy visszaszerezze a nőt (másik felét). A kampókéz a rabszolgaságot használta fel, a borzalmait arra, hogy megmagyarázza ennek a „szörnyetegnek” születését és eljön, ha kimondod a nevét 5-ször. Jól mutatja be Bernard Rose rendező ennél a Slasher filmnél, hogy a trauma indítja el a gyilkost az úton, ami a jelenben folytatódik. Érdekesnek és egyaránt lenyűgözőnek találtam, hogy a film 40 perc elteltével mutatja be a gyilkos karakterét. Jól felépítették, szép lassan mutatják be a mitológiáját. Maga Kampókéz jelleme valami okból nagyon karizmatikus volt és ezáltal érdekessé tette a filmet, jó személyiséget találtak ki neki. Arról nem beszélve, csak azért vadászott a Helenre (Virginia Madsen), hogy megölhesse, ezt követően pedig együtt legyenek örökre, ezáltal beteljesítse saját feladatát.

Én egy tucathorrorra számítottam, de sokkal többet kaptam. Nagyon hangulatos a film, az ötletes rendezés és kamerabeállítások is hozzájárulnak ehhez. Jól adagolja a feszültséget, az eleje inkább krimis/thrilleres, a néző a szereplőkkel együtt a sötét... Többben tapogatózik. Ez azért működik, mert amikor először megjelenik Kampókéz, annak iszonyatos súlya van, innentől kezdve pedig eléggé bedurvul a cselekmény. A második fele is jó volt a filmnek, de már egy kicsit kevésbé tetszett. Az utolsó utáni zárójelenetet viszont totál feleslegesnek éreztem. Összességében így is egy eredeti, profin elkészített horror, tudom ajánlani a műfaj kedvelőinek.

Igazi '90-es évekbeli slasher. A műfaj kedvelőinek kötelező darab, de igazából bárki számára kellemes kikapcsolódás lehet, akik szeretik a horror/thriller párosítást. Clive Barker eredetijét nem olvastam még, de most már az is bakancslistára kerül.

Szerintem jó film volt! Kedvelem Clive Barker novelláiból/könyveiből készült filmeket, mert valahogy részben sikerül megvalósítani azt a fajta hangulatot, amit Barker műveire oly jellemző (könyvben azért jobb)! Pontosan nehéz meghatározni azt a fajta... Több hangulat amit Barker képvisel, de az biztos hogy egyediek! Vegyül benne a fantasy és a horror elemek, ezért kicsit sötét, olykor nyomasztó és néhol még skizofrén hangulat is megtalálható benne! Ennél a filmnél szinte minden előbb felsorolt jellemző teljesül! A karakterek és a színészi alakítások pazarul sikerültek a filmben (nemhiába került be Tony Todd karaktere minden idők legjobb gonoszai közé)! A filmben szinte semmi számítógépes effektet nem alkalmaztak és még így sem lehet belekötni e téren a filmbe! Kellőképp véres és brutális a film, mégsem esik "túlzásba" egy pillanatra sem! A történet misztikuma és hangulata rabul ejti a nézőt! Talán számomra pont ebben található a film egyedüli kis hibája, a lassú történetvezetése! Ez többségében nem zavarna, de egy ilyen érdekes és misztikus történetnél jómagam kisebb hibának könyvelném el! Mindenképp egy jó horrorfilm a 90-es évekből ajánlóm a műfaj kedvelőinek!

Nem igazán nyerte el a tetszésem. Ez a legenda után történő nyomozás jelentős mértékben kimerítette a filmet. A mi kis egyetemistánk kampókéz legendájáról szeretne írni, ehhez azonban el kell látogatnia szülőhelyére, egy lepukkant nyomornegyedbe. Ebb... Többen a bandák által irányított városrészben egyébként már történt egy gyilkosság, amit szintén kampókéz nevéhez kötnek az emberek. Egy az, hogy a film első órájában szinte alig történik valami. Megismerjük a szereplőket, megismerjük a céljaikat. Ennyi! A lényegi része a dolognak a maradék negyven percbe van sűrítve, de itt is inkább arról szól, hogy a főszereplőnket gyilkosnak hiszik, őrültnek hiszik. Rendőrségről a diliházba, diliházból a rendőrségre jár. Szépen minden gyilkosságot rákennek, a környezetében kezdi azt a tudatot ébreszteni, hogy bizony nincs ki mind a négy kereke. Párszor láthatunk kampó általi felmetszést, sok-sok méhét emberi szájból-szájba repkedni, magyarán a kor viszontagságaihoz képest még véresnek, durvának is lehet nevezni. A színészek mondjuk egészen jók voltak, hozták amit kellett, bár mintha a főszereplőnk többször megfáradt volna, elég idegesítő volt, ahogy próbálja lemosni magáról a gyilkosságokat amiket rákentek. Persze senki nem hisz neki, de szerencsétlen mindenből pont úgy jött ki, hogy az abszolút kétértelmű helyzetet eredményezett. Röviden: szerencsét lehet vele próbálni, de nekem nem tetszett!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Meg tudtak nézetni velem egy romantikus filmet úgy, hogy még a kedvencem is lett. Ki is térek rá, miért. A történet romantikus fonala érződik, mikor Kampókéz nem öli meg egyből Helent, hanem próbálja „befűzni”, hogy önszántából menjen vele. A közös j... Teljes kritika