Kimondottan kedvelem az úgynevezett eurohorrorokat (főleg a 70-es és 90-es évek közt készülteket, ezen belül az Olaszországból származókat). Voltak is eme korszaknak és országnak fantasztikus képviselői, úgy mint Fulci, Mario és Lamberto Bava, Soavi, vagy épp jelen filmünk írója és rendezője, Dario Argento. Nem mondom, hogy eme úriemberek filmjei egytől-egyig mind zseniális alkotások voltak, mert voltak gyengébb minőségűek is köztük, de hogy maradandót alkottak mind az olasz filmművészetben, mind pedig a filmvilág palettáján, az tény.
Ebben az időszakban számtalan kimagasló giallo született, de talán a műfaj egyik legnagyobb ékkövét Argento készítette el 1975-ben, ami nem más, mint a Mélyvörös. Argento pályafutása alatt már tett egyfajta szárnypróbálgatást eme műfajban az úgynevezett Állat-trilógiájával (az 1970-es Kristálytollú madár, az 1971-es A kilencfarkú macska és a szintén 1971-es 4 légy a szürke bársonyon). Azonban ki szerette volna próbálni magát egy egészen más jellegű műfajban, így 1973-ban elkészítette a Le cinque giornate című történelmi filmet, ami nagyon nem érdekelte a nézőket, és hatalmasat bukott a pénztáraknál. Argento emiatt tért vissza a giallo műfajához, és egyből egy olyan kimagasló filmet hozott össze, mint a Mélyvörös (ezután szinte maradéktalanul ki is tartott ennél a műfajnál).
Tulajdonképpen a Mélyvörös című filmjében szinte minden olyan eszközt bevet, amivel félrevezetheti a nézőket. Elhanyagolható dolgokat ruház fel extra jelentőséggel, vagy épp kimondottan fontos dolgokat hagy figyelmen kívül, de mindezt csak azért teszi, hogy a film történetében található csavarokkal meglephesse a nézőt.
Itt szeretnék kitérni egy olyan fontos dologra, hogy bárki, aki kedvet kapna ehhez a filmhez, mindenképp próbálja az eredeti, olasz változatát beszerezni, mert számos dologban eltér az a változat a világ bármely országában kiadottól. Itt nemcsak arról van szó, hogy pár percnyi jelenetet kivágtak a nem olasz változatból, hanem majdnem 25 percnyi jelenetről beszélhetünk, melyek nagy része szerintem kimondottan fontos a teljes történet élvezhetőségéhez. Ezt én is csak azután vettem észre, miután mindkét változatot megnéztem.
Tulajdonképpen nem tudok sok negatívumot mondani a filmre (vagyis amit tudnék, az is csak szőrszálhasogatás lenne, mint például dobálózni a korával). Mind történetileg, mind feszültségkeltésben, vágásban, szerepjátszásban – és még bőven sorolhatnám a pozitív jelzőket – kiválóan teljesített nálam. A mai napig nem tudom megmondani, igaz-e, hogy ez Argento legjobb filmje, de egyértelműen a kedvenceim közt a helye.
82 Mélyvörös (1975)
A Mélyvörös című alkotásban a zongorista Marcus Daly (David Hemmings) egyik éjszaka tanúja lesz egy brutális gyilkosságnak. Az áldozat a híres médium, Helga Ulmann (Macha... több»
Szereplők: Macha Méril, Daria Nicolodi, David Hemmings, Salvatore Baccaro, Gabriele Lavia