:::CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
David Cronenberg első egész estés filmje nálam felemás eredménnyel zárt, ugyanis az alacsony költségvetés ellenére is még ma is tud lúdbőröztető pillanatokkal szolgálni, ugyanakkor viszont nagyon súlyos logikai hibái/hiányosságai is vannak, amelyek miatt kicsit úgy érzem, hogy a hatáskeltés kedvéért feláldozták a mondanivaló egy részét. Ami viszont mindenképpen a Paraziták jelentősége mellett szól, az szerintem az, hogy némely elemét talán innen koppintották az Alien-filmeknek is (pl. a lény arcra tapadása, vagy éppen a hasüregben gusztustalanul mozgolódó és kitörni készülődő féreg látványa).
A történet alapvetően nem túl bonyolult, viszont az elején még elég nehezen áll össze a néző számára a kép, és majd talán csak a film egyharmadától fonódnak egyre inkább össze a cselekményszálak, és ekkortól válik világossá, hogy melyik figurának mi lesz a szerepe. Látszólag idilli környezetben, egy szigeten álló társasházban játszódik a film, ám ahogyan haladunk előre a történetben, úgy válik egyre sötétebbé és nyomasztóbbá a légkör.
A játékidő első fele, kétharmada meglehetősen lassú, egyrészt a szituáció fokozatos kibontása, másrészt a különböző jellemek bemutatása jellemző rá. Akár azt is mondhatjuk, hogy ebben a szakaszban egy mikrokörnyezeti társadalmi szatírát kapunk, amely a film végére csak még erősebbé válik. A problémák okozója egy olyan parazita lesz, amelyet egy tudós ültetett be az egyik páciensébe; a férfi szerint ugyanis az emberek túlságosan is elszakadtak az ösztöneiktől, ez a parazita azonban segít az emberiségnek visszatérni a szexualitáshoz, ahhoz a szexualitáshoz, ami mindent átsző (s a film vége felé az asszisztensnő egy eksztatikus monológban még részletesebben kifejti azt az elképzelést, miszerint a szexualitás az élet minden pillanatában és jelenségében ott van, s hogy kvázi az élet legfontosabb eleme).
Ebben a felfogásban talán nem nehéz észrevenni a 60-as évek Amerikájának mentalitását, amely a szerelmet és a szabad szerelmet hirdette, gyakorlatilag semmilyen tabut sem ismerve. S innen nézve Cronenberg filmje nem csupán horrorként értelmezhető, hanem ennek a felfogásnak a bírálataként is. A filmbeli parazita ugyanis ösztönlényekké változtatja az embereket: miközben megszállja a testüket, szexuális késztetést vált ki bennük más emberek iránt. Mai szemmel nézve is akad néhány megdöbbentő/sokkoló jelenet a filmben, pl. amikor egy kislány a liftben kénytelen végignézni az anyja megerőszakolását, majd kiszállva ő csókol meg egy felnőtt férfit. Ebben a világban már nincs semmilyen erkölcsi gát, a történet végére össznépi orgiává fajul a közösség élete, és a homoszexualitástól kezdve a pedofílián át a vérfertőzésig minden szerephez jut.
Az iszonyatot csak fokozza az a tény, hogy Cronenberg az emberi élet egyik legszebb érzését állítja középpontba, és bár több szereplő is meghal a film végére, mégsem a tesi pusztulás lesz az igazán rettentő, hanem a lelki-erkölcsi. Az örömszerzésre adatott szerelem és szexualitás itt állati szintre süllyed le, visszataszítóvá és rémületessé alakul, az emberek elembertelenednek, gátlás nélküli ösztönlényekké válnak. Jellemző, amikor a film zárlatában zombiként mozgó embereket láthatunk az épület parkjában, ez a motívum is arra utalhat, hogy Cronenberg szerint az ösztönlényekké váló emberek "agyatlan" zombikká válnak, s valójában ez a jelenet is szimbolikusan utal a történet fő kérdésére, az emberi test és elme irányíthatóságának problémájára, a fogyasztói/jóléti társadalomban az emberek elbutulására, "zombivá" válására.
Persze azért Cronenberg a férfi nézők felé is kikacsint kissé, hiszen nem egy fiatal női szereplő járkál ruhákban melltartó nélkül, netán félmeztelenül is láthatjuk őket, amivel a rendező maga is a szexuális ösztönöket birizgálja. És bár a színészek lényegében véve ismeretlenek (és ennek megfelelően a színészi játék is erőteljesen hullámzó), a főszereplő orvos asszisztensnőjét játszó Lynn Lowry tökéletes választás volt a szerepre, hiszen mindvégig eszméletlenül sugározza magából a szexualitást, a film végi úszómedencés, felejthetetlenül gatyaolvasztós jelenetben pedig szinte lerobban a vászonról/képernyőről, annyira erős az erotikus kisugárzása.
A film ugyan kényszerből – a költségvetés alacsonyan tartása érdekében – zömmel egyetlen helyen játszódik, de ezt a tényt az előnyére is tudja fordítani, hiszen ügyesen operál a zárt térrel, illetve az ebben élő közösséggel. A feszültség és a nyomasztó hangulat fokozatosan erősödik, mígnem a záró jelenet hatalmas arculcsapással szolgál, az orgiát átélő emberek – mintha mi sem történt volna – tisztes polgári öltözetben kirajzanak a városba, miközben autórádión a szexuális jellegű erőszakos támadások számának megnövekedéséről szóló híreket hallhatunk, s ezzel Cronenberg a fenyegetést távlatosan globális méretűvé nagyítja.
Ami viszont eléggé hiányzik, az a parazita mögött lévő koherens sztori, a film egyáltalán nem foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy a professzornak honnan jutott eszébe ilyen kísérlet, milyen parazitával dolgozott stb. A másik dolog az emberek viselkedése mögötti (látszólagos?) logikátlanság: amíg ugyanis az egyik ember már percek múlva kiéhezett ösztönlényként veti rá magát a másikra, addig némelyik szereplőben hosszú ideig él úgy a parazita, hogy nemi ösztönei kiélésére sarkallná. Ráadásul míg a film nagy részében a szereplők felpörögnek a parazita hatására, a végén a tömegjelenetben zombi módjára viselkednek, tehát ezt sem tették egyértelművé az alkotók.
Összességében viszont egy ma is élvezhető, nyomasztó társadalmi szatírát kapunk, amely fontos társadalmi-erkölcsi kérdéseket is boncolgat. Kár, hogy talán kevéssé ismert munkája ez Cronenbergnek, szerintem érdemes lenne a szélesebb körben való bemutatásra is.
78 Paraziták (1975)
A Paraziták című horror története egy luxusigényeket kielégítő lakóépületben játszódik. Egy idős férfi megöl egy fiatal lányt, majd miután felboncolta a testet, magával... több»
Szereplők: Barbara Steele, Joe Silver, Joan Blackman, Allan Kolman, Paul Hampton
