Túlélők

2020.10.06 20:37 Filmbarbár Olvasottság: 205x

1

Sajnos ez egy meglehetősen feledhető film lett, aminek az egyik nagy hibája a sovány cselekmény, a másik a rengeteg kihasználatlan lehetőség. Nem lett volna ez olyan rossz, ha megfelelő stáb dobja össze a sztorit, csak hát itt sok minden hiányzott. Furcsa keveréke ez a katasztrófafilmnek, a kalandfilmnek és a horrornak/kísértettörténetnek, kezdetben nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha A Poszeidon-katasztrófát nézném.

Egy tengeri baleset maroknyi túlélője a mentőcsónakkal egy titokzatos fekete hajón köt ki, amely a ködből bukkan elő, és amely láthatóan elhagyatott. Ahogyan a társaság fokozatosan felfedezi a hajó belsejét, úgy történnek egyre szürreálisabb és rémisztőbb dolgok (német nyelven elmondott vezényszavak hallatszanak, működni kezd egy régi vetítőgép, vér folyik a zuhanyrózsából stb.), és úgy hal meg egyre több ember a túlélők közül.

A film egyik nagy problémája a lapos cselekmény (gyakorlatilag semmiről sem szól a történet), a másik az irgalmatlanul lassú ritmus, a harmadik az alapjában véve klausztrofób helyzet (a semmi közepén vannak a szereplők, egy olyan hajón, amely kvázi elfogyasztja őket, hogy mozgásban maradhasson) gyatra kihasználása. Noha akad egy-két valóban ijesztő jelenet, számos effektus inkább nevetségesnek hat, és sajnos a rutinos színészek (George Kennedy, Richard Crenna) játéka sem tudja igazán jóvá varázsolni ezt az alkotást. Végig érződik az alacsony költségvetés, amivel nem is lenne nagy baj, még az alapötlet is elmenne, inkább a megvalósításból hiányzik valami plusz töltet.

Nyilván szórakoztatásra szánták ezt a filmet, nem a komoly elmélyülésre, ennek ellenére azért számomra fájt az értelmes cselekmény hiánya. Ez így egymás mögé pakolt, többé-kevésbé ijesztő/nyomasztó jelenetek sora volt csak, amelyeket a sötét atmoszféra kötött össze. A vége felé már kezdett kicsit felpörögni a sztori, kár, hogy az azt megelőző bő egy óra meglehetősen lassúra sikeredett. Persze az is feltételezhető, hogy az alkotók fokozatosan akarták adagolni a feszültséget, s azért a háttérben ott van a múltbeli iszonyatos cselekmények (emberek brutális megkínzása és megölése) elmondhatatlansága. Akár még szimbólumnak is tekinthetjük a hajót, amely a népirtással elkövetett bűnök terhét jelképezi, s esetleg arra is utalhat, hogy az elpusztíthatatlan hajó a bűnök örök mementója, és hogy a múlt folyamatosan befurakszik a jelenbe, akár még pusztító hatású is lehet.

Bevallom, én azért többet vártam ettől a filmtől, mint amit kaptam. Nem mondom, hogy nézhetetlen, de azért távol áll a remekművektől is. Kár, hogy az alkotóknak nem sikerült teljesen kihozniuk ebből a történetből a benne rejlő potenciált, szerintem jóval több van benne annál, mint ami a végeredmény lett.