A filmezés számomra nemcsak a szórakozással, hanem a tanulással is egyenlő, ezért volt különösen emlékezetes filmélmény az An Englishman Abroad, amiből a kiváló rendezés és a ragyogó alakítások mellett tudomást szerezhettem a 20. század egyik legnagyobb brit kémbotrányáról és egyik ikonikus alakjáról, Guy Burgessről.
A brit arisztokrácia prominens tagjaként Burgess a külügyminisztérium egyik fontos hírszerzője volt, azonban erős baloldali meggyőződése révén – beszerveződve a Cambridge-i Ötök nevezetű csoportba – kettős ügynökként a szovjeteknek szolgáltatott információkat. Nyílt baloldalisága mellett ráadásul (nem annyira leplezett módon) homoszexuális is volt, ami 1967-ig büntetendő volt Nagy-Britanniában. Mindezek ellenére nagy népszerűségnek örvendett egész Angliában, majd 1951-es lebukása után egyik társával együtt elmenekült Moszkvába, ahol élete végéig, 1963-ig élt.
1958-ban Coral Browne színésznőnek Moszkvában volt szerencséje összefutni és elbeszélgetni Burgess-szel, amiről Alan Bennett egy regényt is írt, majd 25 évvel a történtek után John Schlesinger meg is filmesítette az esetet magával Coral Browne-nal a főszerepben, aki így újra átélhette a helyzetet. Tehát egy igaz történet felelevenítését láthatjuk ebben a tévéfilmben, és ami elég ritka, hogy azzal az emberrel a főszerepben, aki valóban át is élte azt. Burgess szerepére Alan Bates-t válogatták be, aki ezzel a szerepével elnyerte élete egyetlen jelentősebb díját (BAFTA), nagyon is megérdemelten.
Igazából számomra ez a tévéfilm sokkal inkább szólt az emberi természet komplexitásáról, a nemzeti öntudat torzulásairól és ezzel összefüggésben a brit és a szovjet rendszerek kritikájáról, mint magáról a kémkedésről. Elgondolkodtatott, hogy vajon mennyire választhatók szét egy emberben a neveltetés berögződései, a politikai meggyőződések, a nemzeti és vallási hovatartozás kérdései, valamint ezek egyénileg kialakított értelmezései.
Burgess-szel szemben maga Coral Browne is érdekes személyiség volt, aki ausztrál születésű, de brit állampolgárságú színésznőként teljesen máshogy gondolkodott, mint az átlag angolok. Kettejük elmés párbeszéde teszi ki a film harmadát, amiből kiderül, hogy minden politikai rendszernek megvannak a defektjei és a képmutató dolgai. Érdemes utánaolvasni Burgessnek és a Cambridge-i Ötöknek a film megtekintése előtt vagy után, mivel a film már inkább a következményekre fókuszál a múltbeli történések megismerése helyett. Érdekes pont volt a magyarokra való utalás is, amin el lehet gondolkodni, vajon miért került bele a filmbe.
Az elgondolkodtató tartalom mellett formailag sem lehet panasz az alkotásra, amelyet a Schlesinger–Bates páros fémjelez. Külön említést érdemel Glasgow városa, amely remekül "alakította" Moszkva szerepét. Néhány felvétel és zenei aláfestés is igen kreatívra sikerült, de egyértelműen a film lezárása volt a legzseniálisabb, aminél hangulatosabbat és jelentésileg ellentmondásosabbat már régen láttam. Egyszerűen zseniális volt, Alan Bates ragyogó játékával megfejelve!
Tartalmas filmélményre vágyóknak mindenképp ajánlom a filmet, amihez magyar feliratot is készítettem.
