Nem sok mindent tudtam elöljáróban erről a filmről, csupán annyit, hogy egy őrült gyilkos bohócmaszkban elkezd csinos nőket öldösni. Mivel a legtöbb helyen átlagos, vagy kicsivel a közepes alá értékelést kapott, gondoltam, teszek vele én is egy próbát, és majd meglátom... Műfaji besorolása szerint a néző fog kapni horror-, vígjáték- és thrillerelemeket is, ami azért nem igazán fedi teljesen a valóságot, hisz mind a horror-, mind pedig a vígjátékelemek alkalmazása igencsak ritkának mondható a közel másfél órányi műsoridőben.
Már az első perceiből lehetett érzékelni, hogy kissé olyan hatást kelt, mintha egy tévéfilmhez lenne szerencsénk (pedig Amerikában, és érdekes módon Franciaországban mozis bemutatása is volt, hozzánk egyből videokazettára érkezett). Na de nézzük, hogy milyen is lett az 1988-ban elkészített Out of the Dark (Magyarországon az eredeti címmel semmi hasonlóságot nem mutató fordítás szerint Tréfás halál)!
Maga a története elképesztően sablonos lett, tulajdonképpen kismillió krimi és thriller "büszkélkedhetett" már efféle kezdő felállással, így hát a néző nagyon ne is reménykedjen abban, hogy történetileg bármiféle nagy meglepetésben lesz majd része. A készítőknek azért lett volna lehetőségük, hogy némi kis változatosságot is csempésszenek bele, hisz ha tartották volna magukat a műfaji besoroláshoz, és megfűszerezték volna a kész filmet horror- és komédiaelemekkel, talán kissé emlékezetesebb is lehetett volna a végeredmény. Sajnos nem így lett, hisz a film igencsak vértelen.
Jómagam humort nem is nagyon találtam benne, vagy amit annak szántak, az sokkal inkább volt kínos. Mindezek helyett viszont kapunk igencsak sok meztelenséget és jó pár csinos nőt, akik egyértelműen csak azért szerepelnek a filmben, hogy az őrült gyilkos a játékidő haladásával szép lassan legyilkolja őket. Ezt az olcsónak mondható filmes húzást is csak azért alkalmazzák, hogy a nézőben egyre nagyobb legyen az ellenszenv a gyilkossal szemben. A történet csattanójának szánt meglepő csavar nálam egyáltalán nem működött, a magyarázata meg végképp kínossá tette az egészet. A színészi alakítások a 80-as évek tévéfilmjeit idézték.
Számomra a film egyedüli értékelhető mivolta annyi volt, hogy azért képes volt némi feszültségkeltésre, amitől igaz, nem rágtam le a körmeimet, de legalább a teljes játékidejéig kitart. Mindez azonban nem menti meg a kész filmet attól, hogy rövid időn belül a totális feledés homályába süllyedjen.
