Kóborló   2020.10.30 01:10
1

Kimondottan kedvelem a 80-as és 90-es évek során készített olasz horrorfilmeket. Talán emiatt örültem, hogy a napokban ráakadtam erre a filmre, de a megtekintése után igencsak nagyot csalódtam.

A 80-as években Olaszországban bevett szokás volt úgy reklámozni filmeket, hogy egy ismert és kimondottan jónak nevezhető film folytatásaként "árulták" azokat a külföldi országoknak. Így születhetett meg jelen filmünk is, hisz 1985-ben Lamberto Bava rendező Dario Argento hathatós közreműködésével elkészítette az egyik legmeghatározóbb olasz horrorfilmet, a Démonokat (ami a mai napig az egyik kedvenc horrorfilmem).

A film elképesztő sikeres volt (bár elsősorban inkább videokazettán, és nem a mozikban), ezért annyira nem is volt meglepő, hogy pár évre rá, 1987-ben elkészítették a folytatását, amit nem is nagyon neveznék folytatásnak, hisz nem vitte tovább az első részben látott eseményeket, hanem sokkal inkább olyan volt, mintha újra leforgatták volna az első részt, csak egy másik megvilágosításba helyezték az első rész lidércnyomását (nálam még a második rész is teljesen működőképes volt, és kedveltem is).

A Démonok második része talán azért is lehetett annyira sikeres, mint az elődje, mert szinte mindenki visszatért az első rész stábjából a filmben. Lamberto Bava filmrendezőt csak azért merem sokszor olyan olasz horrorkiválóságok közt emlegetni, mint Argento, Fulci vagy Soavi, mert az ő neve szerepel a Démonok első és második részének rendezésénél, illetve mert az édesapja az a bizonyos Mario Bava (1914–1980) volt, aki szintén rengeteget tett ahhoz hozzá, hogy a 60-as és a 70-es években igencsak népszerű lehessen az olasz horror- és thrillerfilmes felhozatal.

Egyszer valahol hallottam, hogy több folytatás is készült még a Démonokhoz, de nem azokkal a témákkal foglalkoznak, mint a mára már klasszikusnak számító első és második rész. Úgy gondoltam, hogy ha azok a folytatások csak megközelíteni tudják az első két rész színvonalát, akkor nagyot nem fogok csalódni bennük. Sajnos de, ráadásul hatalmasat is csalódtam. Azt még el tudom fogadni, hogy megtévesztenek azzal kapcsolatban, hogy ezt a förtelemnek szánt alkotást Demons III.: The Ogre (Olaszországban La case dell'orco) címen akarják letuszkolni a torkomon, de hogy ennyire gyenge minőségben, azt már nehezen veszi be az én gyomrom is.

Már maga a történet is ezer sebből vérzik, és ez csak tovább romlik a játékidő előrehaladtával. Elképesztő logikai bakik egész sorát véltem felfedezni a történetben, de a készítők még arra is lusták voltak, hogy valami mondvacsinált magyarázattal próbálják meg ezen buktatókat elfedni. Tehát történet szintjén igencsak rosszul szerepel a film, és ez sajnos igaz a kivitelezésre is. A szereplőket sem mondanám jónak, de az alakításukat betudom a gyenge történetnek.

Tulajdonképpen csak két dolgot tudok megemlíteni a pozitívumok közt. Az egyik, hogy a felvételeket a festői szépségű Arsoli-kastélyban vették fel, a másik pedig a film zenéje, amit Simon Boswell (aki a Démonok második részének az zenéjét is komponálta) itt is egy igencsak fülbemászó zenét hozott össze. Ezt a filmet talán csak a nagyon keményvonalas olasz horrorrajongóknak merném ajánlani, de nekik sem nyugodt szívvel.

41 La casa dell'orco  (1988)

horror

Egy kislányt egy visszatérő rémálom kísért, miszerint egy kastélyban egy szörny az életére tör. Eltelik huszonkét év, a kislányból felnőtt és sikeres horrorírónő lesz,... több»

1