Disclaimer: elsősorban vállalkozó kedvű nézőknek készült, akik szeretnek előzetes – a filmmel kapcsolatos – ismeretek nélkül film elé ülni. Képesek hagyni magukat a film által elvarázsolódni, és ne adjisten örülni ennek. Minden kritika – így ez is – ezt bizony jó eséllyel alá fogja ásni, előítéletességi és/vagy félrevezetődési alapon. Szerintem.
A film tetszési indexe jelentősen megoszló külföldön is, itthon is. Azonnal adja magát a kérdés, kinek mi tetszik benne, és mi nem, kinek érdemes megnézni, kinek nem. 25% Rotten tomatoes, 53% IMDB, 66% Snitt, 70% Port.hu (a Mafabon még nincs elég szavazat az értékeléshez, egyébként helyesen, hiszen félrevezető infó lenne így önmagában).
Kezdjük a hátrányokkal! Ezek vannak többen, és ezek sajnos bizony nagyon fájdalmasak. A címbeli kérdésre válaszolva mily meglepő, elsősorban hiteles/őszinte alapokon kell randizni, hiszen hazugsággal tele az internet, senki nem kíváncsi rá, sőt mindenki inkább ideges lesz, ha megpróbálják félrevezetni. Ez olyan banálisan triviális alapvetés, hogy filmet – ráadásul 2020-ban(!) – nem feltétlen ér meg, hacsak nincs valami hipiszupipicipucihájpidudi ötlet vagy forgatókönyv véletlenül a tarsolyban. Értem én, hogy karácsony, meg egyedülálló, menő jogász apuka, meg jó romkomra hatalmas a fizetőképes falási igény, de azért mindennek van határa, lássuk be.
Oké, akkor talán a film végéig vezető út lenne a film kulcsa? Szerintem rögtön az első lépcsőfokon elbukik az egész film, mint az ólajtó. Ugyanis (nekem) elképzelhetetlen, hogy randiztatni lehessen egy sikeres jogász apukát az ő tudta nélkül (alaposan megszívatva őt). Rendben, össze lehet egy helyre hozni a randizó delikvenseket, sőt beszélgetésük során el lehet kerülni a randizás problémáit mint kezdetben alapvetően kézenfekvő témát egy vagy két partnernél. De 10-es nagyságrendben csak-csak ki kéne már derülnie apukának, hogy honnan a náthás fenéből tudhatják a számára tökismeretlen csajok a nevét. Rostand Cyranója óta a más tollakkal való ékeskedésnek van azért mellékíze.
Oké, akkor mellékszálban kapunk-e valami szívderítőt? Elkeserítő a helyzet, mert például a főszereplő lány és pasizása minden, csak nem poénos. Hagyján, hogy a 16 éves fiúk képesek virágról virágra szállni, de ez így önmagában megint nem érdemel filmet, ha csak ennyiről van szó, és nincs valami plusz elmondható dolog: például miért és hogyan szeretett bele főhősünk, van-e más üzenete a szálnak, mint a megcsalatás fájdalmas élménye.
Oké, ha nem műkszik a film fonala vagy mellékszálai, vagy nem az üzenet a lényeg, akkor talán a végén kapunk valamiféle katarzist? Lesz-e valami felemelő érzelmi-szellemi kvintesszencia, amire kifutna az alkotás? Szerintem – konkréten – rosszabb filmbefejezést kitalálni sem lehetne, annyira deus ex machina, hajánál fogva előráncigált.
Oké, ha ennyi „hiba” van, akkor legalább nem lesz olyan a filmben, hogy kaparni akarnánk a falat, ugye?! Még ez sem jön össze. Sajnos lesz még ilyen is, legalább egyszer. Én speciel sikítófrászt kaptam, amikor a főhős lány összenutellázott kézzel ült a számítógép elé dolgozni. Nemá’! Eljutottunk a mélypontig. És most nézzük, mégis mit lehet szeretni a filmen, ha mégoly hihetetlenül hangzik is!
Az alapállás egy zárkózott apuka, valamint egy csacsogó, szépre, értelemre törekvő, útkereső 16 éves lány egy autóbaleset miatt csonkán maradt családban: nincs többé se feleség, se anya, akit egyébként a családi emlékezet glóriával a feje fölött őrzött meg. Ha komolyan vesszük a családi tragédiát, akkor a film azonnal nem vígjáték (pláne nem harsány, térdcsapkodós), hanem kőkemény dráma, minden poén ellenére is. Nem sok kétséget hagy afelől, és kezdettől fogva, hogy az anya emlékezete mindent átjár. Talán túlontúl is. Nemcsak fájdalmasan, hanem egyenesen ijesztően.
Ha szeretjük kerülni a romkom-kliséket, nyert ügyünk van. Persze a korábban vázolt hibákban rengeteg a klisés motívum, mégis az egész film folyamán fogalmunk sincs, hova tart a film, mi lesz a fordulópont, mi az egészben a truvájság. Számomra nagy, sőt legnagyobb erénye voltak a drámát hátán viselő dialógusok apa és lánya között. Természetesen adódók, szükséges mértékben feszesek, lényegre fókuszálók. A poénokat is a dialógusok hozzák leginkább, mint például az angolok finoman legyintő hozzáállása a ”bunkó” amcsikhoz.
Számomra szenzációs volt a filmzene: durván, de jó értelemben véve ekletikus. A vonósos, kórusos részek nekem kifejezetten nagyon bejöttek. De még a filmet segítő zörejrészek is jól komponáltaknak hatottak. Kifejezetten jó a két főszereplő játéka, én különösen a lányt az ő saját tinédzserkorában nagyon tehetségesnek tartom. Természetes, filmmel együtt lélegző, drámát jól megmutató az alakítása. De a 101 kiskutya briliáns és gyönyörű Anitája, Joely Richardson is nagyon jó, vagy a filmbeli iskolai mentor közismert színésze, Roger Ashton-Griffiths (tengernyi alakításával a háta mögött). És végezetül kapunk pár l’art pour l’art elgondolkodtató kérdést is: (1) Kell-e, ha igen, akkor mikor kell levenni az elvesztett párra emlékeztető jegygyűrűt? (2) Ex-szel kavarás, mint olyan mivel kecsegteti az embert?
Mit lehetne konklúzióként mondani? Ha tudom előre az összes hátrányt és előnyt, sem tudnám megmondani, bevállalnám-e akkor a film megnézését: viszont végignéztem, ez nem volt kérdés. Az előnyöket nagyon élveztem, a hátrányokat megszenvedtem rendesen. Mintha sok életre elegendően, bőven lenne elég (jó) film a világban, hogy ennyi hátrány behozhatatlan hendikepet jelentsen. Kár érte, még ha nagyon sokat is kellett volna még dolgozni rajta ahhoz, hogy sikeres és jó legyen.
54 Karácsonyi randi apunak (2020)
Sok szempontból David és Jules Evans kapcsolata nem különbözik a legtöbb apától és tizenhat éves lányától. A férfi a lány életének része szeretne lenni, aki azonban... több»
Szereplők: Jeremy Piven, Joely Richardson, Roger Ashton-Griffiths, Anna Walton, Megan Brown
