Még a kilencvenes években láttam a filmet videokazettán, aránylag elég gyatra szinkronnal. De így is megfogott a mellbevágó nyersesége és vadsága. Egyenletesen gyorsuló tempó, ami a filmet jellemzi, és ez legeslegvégig tart, mikor is a katarzis bekövetkezik.
Arthur Bishop egy jómódban élő, középkorú férfi, aki egyedül él, mégsem magányos. Hamar kiderül azonban, hogy egy kíméletlen és profi bérgyilkos, aki mindenkit elintéz jó pénzért. Ez a szerep kifejezetten Charles Bronsonra lett kitalálva fizimiskája és erős karaktere miatt. Hamar kiderül, hogy Bishop nem kímél senkit, és akit a Szervezet halálra ítél, ő gondolkodás nélkül, kegyetlenül, de precízen kivégzi. Sohasem hibázik, és nem hagy nyomot maga után. Lenyomozhatatlan, szinte egy nem létező szellem. Michael Winner, a film rendezője egyből Bronsonra gondolt, hiszen már dolgoztak együtt a Chato földje című westernfilmben, amit szintén ő rendezett, és a színész ott sem okozott neki csalódást.
Maga a film egy akcióthriller, drámai elemekkel átszőve. Bemutatja a férfi magányosságát, kirekesztettségét a társadalomból. Egy prostituáltnak (Jill Ireland) fizet azért, hogy eljátssza az együttlétek alatt, hogy szereti őt. Bishop egy érzéketlen és merev gép, aki parancsra öl, de közben egyetlen áldozata iránt sem érez semmit, sem szánalmat, sem valamiféle megbánást. Hiszen – meglátása szerint – ha ezt tenné, hamar elveszítené a kontrollt a cselekmények fölött. De mindezek ellenére teljesen komfortosan és jól érzi magát a bőrében, egyszóval élvezi ezt a létformát.
Mégis megváltozik az élete, mert egyik áldozatának a fia, aki isteníti őt, rájön a titkára, és kéri, hogy tanítsa meg mindenre, amit tud. Bishop gondolkozóba esik, de aztán elvállalja a fiú, Steve McKenna (Jan-Michael Vincent) oktatását és kiképzését. Ha lehet, innentől aztán még jobban felpörögnek az események. Viszont egyvalamit ne várjunk, óriási és tartalommal megtöltött dialógusokat és párbeszédeket! A film elvisz minket az erőszak, a szadizmus, a perverzió és a szex legmélyebb bugyraiba, és alaposan, kíméletlenül magunkra is hagy, hogy emésszük meg mi magunk, mit is látunk.
Erre az egyik legjobb példa, mikor Steve barátnője bedrogozva felvágja az ereit, és a két férfi nyugodt, higgadt állapotban megvitatja, vajon meddig is tart, mire a nő szép lassan, de biztosan elvérzik. Majd a félig halott lánynak kissé gúnyosan és hanyagul odadobja a kocsikulcsot. Kegyetlen és nyomasztó. Na nézzük is tovább!
Titokban elkezdi kiképezni Steve-et, aki lelkesen és maradéktalanul megcsinálja, amit mestere és mentora kér tőle. Ugyanolyan kegyetlen és rideg gyilkológép lesz belőle, mint Bishopból. Mikor ezeket a képsorokat néztem, elgondolkoztam, hogy miben is más a hetvenes-nyolcvanas évek filmgyártása a maihoz képest. Először is a színészek felkészültsége, ami akkor sokkal magasabb szinten volt, mint manapság. Aztán, mivel a digitális technika még gyerekcipőben járt, vagy nem is nagyon létezett, az egyes jelenetek úgy jönnek le a képernyőről, ahogy megcsinálták, nincs utólagos stúdiómunka, retusálás, korrigálás, és amit már említettem, ezért mintha az egész sokkal brutálisabb, nyersebb, de mégis lényegre törőbb lenne.
Bronson tökéletes választás volt a mozifilmre, és ami nagyon bejött nekem, az az, hogy érzelmek nélkül játszotta el ezt a nehéz szerepet, ahogyan kérték tőle. Jerry Fielding zenéje pedig csak növelte a film nívóját, tökéletesen hozzásimul a filmhez. Pontos, precíz vágások, és a közeliek és félközeliek is nagyon ütősek lettek. Richard H. Kline azért nem kis alkotásoknál dolgozott már mint operatőr, mint például a Bosszúvágy 2. és az Őrjöngés, de említhetném az 1976-os King-Kongot is. A vége pedig, ahol szerintem Bishop már belefáradt a gyilkolásba, mindent elmond, egyszerűen már nem tudja elviselni, hogy a lelke üres és kietlen. De azért, mivel vérprofi, még van egy utolsó nagy dobása...
Egy igazi klasszikus, amit szerintem többre kellene értékelni, megtekintése mindenkinek ajánlott. Szerintem a Jason Statham-féle remake a nyomába sem érhet. A filmgyártás is, mint oly sok minden, haldoklik vagy vegetál. Ezért is nagy öröm számomra, hogy ilyen kultfilmeket aránylag jó minőségben még meg tudok nézni. Amit nektek is és mindenkinek ajánlok.
71 Mestergyilkos (1972)
Arthur Bishop effektív, gyors és könyörtelen gyilkos. Soha egy pillanatra sem érez bűntudatot vagy szimpátiát áldozatai iránt. Tanítványa Steve McKenna, aki nagyon lelkes, és... több»
Szereplők: Charles Bronson, Jan-Michael Vincent, Jill Ireland, Keenan Wynn, Robert Jaffe
