Jean-Paul Belmondo egyik legkomorabb filmje, ami inkább egy thriller, mint krimi. A sármőr francia, aki Delon kortársa volt, ebben a filmben zseniálisan hozza a laza, de mégis betonkemény felügyelőt, Jean Letellier-t, aki éppen kisebb válságba került, hiszen egy bankrablás során a banda feje, Marcucci elmenekült, és a lövöldözések során még egy civil is meghalt. Azóta Letellier még határozottabban, még brutálisabban üldözi a gonosztevőket.
Igaz, a film megnézéséhez mindenképpen kedvelni kell a hetvenes évek francia krimijeit, thrillereit és azt a tempót és egyben élményt, amit ezek a filmek nyújtanak. Szerencsére ezek mind megvannak nálam, így nem okozott gondot megnézni ezt a kellemes kis alkotást. A rendező Henri Verneuil, aki Belmondo köré építi a filmet, és jól is teszi, hiszen egymaga képes úgy lehozni csípőből, hogy abban hiba nincsen. Az akciójeleneteket is – sok mai sztárral ellentétben – egyedül ő csinálta meg, profi kaszkadőröket megszégyenítő ügyességgel. Ezért is ennyire ütősek a képek, amit Jean Penzer tökéletesen megoldott, főleg a tetőn történő üldözés, na az felejthetetlen.
Ennio Morricone zenéje, ha nem is ebben a filmben a legtökéletesebb, azért elismerésre méltó, amit ebben a moziban is összehoz. Szépen megkomponált dallamok, nagyon passzolnak a film minden egyes kockájához. A fekete humor sem áll távol Belmondótól, akinek ismét Gáti Oszkár adja a magyar szinkronhangját. A nagy kedvencem, mikor egy tetőtéri lakásban egy fiatal pár a testi gyönyörszerzést gyakorolja, Belmondo beesik, összetörve az üvegablakot, majd megszólal: "Semmi gond, majd megjavíttatom".
Véleményem szerint a francia filmgyártás a hetvenes években volt a topon, és ezt nagyban köszönheti a sok tehetséges rendezőnek, magának Alain Delonnak és Jean-Paul Belmondónak is nagyrészt. A kisujjon hordott pecsétgyűrű, a bőrkabát, ezek annyira hozzánőttek Belmondo stílusához, mint Columbóhoz a szivarja és ballonkabátja. Na de kissé elkanyarodtam a film elemzésétől...
Szóval ott a halálos ellenség, Marcucci, és feltűnik a színen egy sorozatgyilkos, aki magát Minosnak nevezi, és biztosítja róla Letellier felügyelőt, hogy minden egyes "kurvát" elintéz a városban. Így felügyelőnk kettős hurokba kerül, megfojtja a sok meló. Bár egyvalami nekem kicsit zavaró, mégpedig az, hogy a pisztolypárbajokban nem kifejezetten lőttek pontosan sem a rosszfiúk, sem a rendőrök.
Apróbb hibái ellenére egy mozgalmas mestermunka, ami pontos és korhű lenyomata a hetvenes évek Európájának, de azon belül is a nyugati részének. A kocsin, gyalog, háztetőkön ugrálva (komolyan megszédültem), és végül a metró tetején forgatott üldözési jelenetek a mai napig példátlanul jók és időtállók. Egyszer-kétszer leül (igaz, pár percre) a sztori, de semmi gond, aztán teljes erővel zakatol tovább. Minos (Adalberto Maria Merli) karaktere is nagyon ütős, és aki nekem még tetszett, az Letellier társa, Moissac (Charles Denner), aki hűen teljesíti a felügyelő minden parancsát.
Egy szó mint száz, nem csalódtam a filmben, és ezt is a kedvencek kategóriájába rakom. Csak egyet sajnálok. Hogy az említett úrral együtt elveszett valami, amit mozifilmnek hívtunk anno. Mára pedig maradt a trutyivúdi szeméthalmaz egy nagy adag digitális cukormázzal meglocsolva...
83 Félelem a város felett (1975)
Jean Lettelier felügyelő elfoglalt ember. Miközben egy elmebeteg után nyomoz, aki halálra rémíti a nőket annak érdekében, hogy harcoljon a paráznaság ellen, felbukkan Marcucci,... több»
Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Jean-François Balmer, Charles Denner, Albert Delpy, Lea Massari
