Az izgalmas kérdéseket feszegető dokumentumfilm egy máig is viszonylag feltáratlan témával, a szocializmus idején beszervezett személyek problémakörével foglalkozik. Jelen esetben azonban nem Magyarországon, hanem Romániában, s nem kisebb jelentőségű személy kapcsán, mint Mikó Imre. Mikó tekintélyes kolozsvári család sarjaként született, a rokonságában is sok jelentős személyt (pl. Gratz Gusztáv, Kelemen Lajos) tudhatott. Kacskaringós életútja során gyakran vett érdekes fordulatokat a pályája, de amiről valószínűleg kevesen tudtak eddig, azt éppen e szóban forgó dokumentumfilm tárgyalja. Mikót ugyanis többször is beszervezte a Securitate, az életében 1948 után bekövetkezett éles váltások részben a román állambiztonsági szolgálattal fenntartott sajátos kapcsolatának hullámzásait is visszatükrözik.
A film őszintén, kiegyensúlyozottan beszél ezekről a "kényes" kérdésekről, sem a heroizálás, sem a deheroizálás nem jellemző a feldolgozásmódra. Mikót olyan emberként mutatják be, aki sok más társához hasonlóan folyamatosan nehéz döntések meghozatalára kényszerült: együttműködés és viszonylag biztonságos élet, vagy a kollaboráció megtagadása és ellehetetlenülés. Az író-politikus természetesen próbálta túlélni a nehezebbnél nehezebb élethelyzeteket (ráadásul neki mint erdélyi magyarnak még a származásából fakadó tehertételekkel is meg kellett küzdenie), ezért sem egyszerű választ adni arra a kérdésre, hogy kollaboránsnak vagy áldozatnak tekintsük-e őt.
Vajon a kompromisszumok megkötésével mennyire tudta segíteni az erdélyi magyarságot, mennyit ártott és mennyit használt bizonyos személyeknek vagy csoportoknak? Vajon ilyen szituációkban hogyan tud "tiszta" maradni valaki, ha például megzsarolják, és a hatalommal való együttműködésre kötelezik őt? Súlyos egzisztenciális kérdések ezek, és habár ítélkezni könnyű, megalapozott választ adni rájuk nem az. A magam részéről éppen azért is tartom a nácizmusnál veszélyesebb diktatúrának a szocialista rendszert, mert jóval kifinomultabban tudta a hatalommal való együttműködésre kényszeríteni az embereket, sokszor szinte észrevétlenül úgy manipulálva őket, hogy a rendszer kiszolgálóivá, működtetőivé váltak, akár akaratuk ellenére is. (Nem mellesleg pedig mindenki büntetlen maradt, aki önszántából, lelkesedésből vagy haszonszerzési céllal részt vett ennek az embertelen szisztémának a működtetésében.)
A filmben megszólalók próbálnak választ adni arra a kérdésre, hogy mi motiválhatta Mikót a hatalommal való együttműködésre. És ahogyan az a megnyilatkozásokból is kitűnik, nincs egységes magyarázat, mindenki másképpen látja az okokat. Az interjúk mellett írásos dokumentumok, képek és filmfelvételek segítségével, valamint történész szakértők közreműködésével próbálják elemezni az alkotók a mikói életutat és életművet, s egyúttal elhelyezni őt és azt egy olyan zűrzavaros világban, amelyben mind erkölcsi, mind egzisztenciális értelemben nehéz volt eldönteni, hogy mikor cselekszik valaki "jól".
A Túlélés vagy népszolgálat? nem könnyű film, már csak a témája miatt sem, ugyanakkor rámutat egy őrült és az akkori valóságba belegondolni próbáló embert is az őrület szélére sodró rendszer sötét oldalaira. Valószínűleg még hosszú ideig gyötörni fognak minket ezek a kérdések, és a traumák feldolgozását nem segíti elő az, hogy csak viszonylag kevesen érdekeltek a múlt titkainak teljes feltárásában. A Mikó Imréről szóló kétórás dokumentumfilm ehhez járul hozzá, bár ez csak nagyon kis szelete annak, ami az elmúlt – de még mindig kísértő – rendszerben lezajlott, s ki tudja, hányan élnek nyugodtan még ma is olyanok közöttünk, akik aktív részesei voltak emberi sorsok tönkretételének mondjuk tartótisztként, pártkatonaként.
Még mindig nem tudjuk, hány ember életét tehette tönkre "a rendszer", mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy Mikó Imréhez hasonlóan hányféle kényszer és motiváció dolgozhatott az állambiztonsággal együttműködő személyekben. Ez a dokumentumfilm talán jó példa lehet arra, hogy minden egyes ember esetében bonyolult motívumok, játszmák állhattak a háttérben, és hogy minden ember esetében komoly kutatásokra lenne szükség ahhoz, hogy ha a teljes igazságot nem is deríthetjük ki, de legalább valamiféle képet kapjunk a történtek egy részéről.
