George A. Romero... Egy ikon és példakép. Gondolom, itt sokan sejtik, hogy az 1968-as filmre gondolok, és annak óriási sikerére. Romero azzal a filmjével lett az, aki. Majd 1990-ben gondolt egy nagyot, és írt egy új forgatókönyvet, majd jött Tom Savini, a világhírű maszkmester, és újraalkotta az 1968-as klasszikust. Van, aki ezt örömmel fogadta, valaki pedig csak a fejét csóválta a film megtekintése után.
Frank Prinzi operatőri munkáján is sok múlt, de a legfontosabb számomra, hogy az eredetihez hasonló remake-et készítettek, csak a vége felé mertek elrugaszkodni a Romero-féle horrormozitól. Pedig az előjelek nem voltak túl biztatóak, hiszen a filmre szánt összeg egy részét egyszerűen ellopták. A stúdió állandóan beleszólt a forgatókönyvbe, és ha ez még nem lett volna elég, a forgatásra szánt időt nagyon lecsökkentették.
Savini nem adta fel, így is elkészítette a filmet, de sajnos nem lett igazán sikeres, bukás lett a mozipénztáraknál. Ráadásul a kritikusok is lehúzták elég rendesen. Majd évekkel később a videotékákban aztán elkezdték felfedezni maguknak a rajongók, és azóta azért befutott elég szépen. Az eredeti Romero mozi inkább egy korai noir alkotás tántorgókkal megspékelve, de valahogy nekem az ingerküszöböm már sokkal magasabb, mint az alkotásból áradó gyengécske félelemfaktor.
A Savini-féle remake-ban a gore jelenetek már brutálisabbak, a színészek játéka klasszisokkal spécibb, mint az eredetiben, és azért így sokkal élvezhetőbb nekünk, nézőknek. Ben (Tony Todd) karaktere tökéletes, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a Kampókézben hősünk már bizonyította, hogy horrorfilmes karakterek eljátszására született. Másik főhősünk Barbara (Patricia Tallman) , aki egy igazi harcos amazon. Felnő a férfikarakterek mellé, sőt több ponton le is hagyja őket, hiszen a megoldásra koncentrál, és nem folyik bele a parttalan vitákba...
Savini is, mint maga Romero mester, azért próbált mélyebb mondanivalót belevinni a filmbe a lassan bandukoló zombikkal megspékelve, és teleszórva a képernyőt csupa olyan karakterrel, akik egymásnak többet tudnak ártani, mint nekik az összes zombi. Judy (Katie Finneran), aki Bennek próbál meg segíteni, viszont ott vannak az ellenszenves Cooperék, akik viszont mindent megtesznek azért, hogy a pincébe se az emberek, se a zombik ne jussanak le. Itt Savini mester egy fricskát mutat be a magát tökéletesnek beállító társadalomnak, hiszen baj esetén sem akarunk segíteni a másiknak. Ami sajnos tényleg nagyon igaz...
Ami még nagyon fontos, hogy nagyon jó a helyszín, zseniálisak a maszkok (nemhiába Savini irányít), és a történet is remekbe szabott. Őszintén bevallom, nekem ez (is) klasszikus, nemcsak az 1968-as mozi. Ha lenne egy olyan lista, ami a remake-eket osztályozza, nálam az első háromban végezne ez a film. Félelmetes képi világ, nyomasztó, néha fullasztó légkör, sok vér és zombik.
Szerintem ha valaki belefog a zombulásba, ennél zseniálisabb alkotással nem is kezdhetné. Hajrá hölgyek és urak, tapadjon a szem (ne a lekváros kenyérre) a képernyőre! Jó szórakozást!
71 Az élőhalottak éjszakája (1990)
Néhány halálra rémült ember barikádozta el magát egy házban, amelyet élőhalottak vettek körül. A félelmetes zombikból minden kiveszett, ami valaha emberi volt. Csupán egy... több»
