Mielőtt írnék néhány keresetlen szót a moziról, annyit elmondok előre, ha rászánjuk magunkat a film megtekintésére, mindenképpen eredeti hanggal és felirattal nézzük meg. James Patterson még 1993-ban találta ki a szuperzsarut, Alex Croost, és vetette papírra a Pók hálójábant és A gyűjtőt. A producerek viszont úgy döntöttek, hogy ránézésre a nagyobb anyagi haszonnal járó, Gyűjtő című regényt filmesítik meg, húztak egy merészet, és így is tettek.
Mint már régebben említettem, a sorozatgyilkosok mint filmes téma kimeríthetetlen volt, így a pénzemberek jogosan hihettek a film sikerében és a nagy bevételben. Ehhez viszont kellett egy jó stáb, akik azért garanciát jelentenek a sikerre, plusz egy kiváló, tehetséges színészgárda. A rendezői székbe Gary Fleder ült bele, aki a vegyes fogadtatású, Leszámolás Denverben címmel futó mozit rendezte alig egy évvel korábban. Aaron Schneider, a film operatőre is kifejezetten tapasztalatlan volt, de ez szerencsére a film egészén nem látszott meg. Nagyon ügyesen megcsinálta a mozit, és a zöldfülűsége nem látszott a produkció egészén. Alex Cross szerepében pedig Morgan Freeman egész egyszerűen brillírozott, és nagy szerencsénkre a női főhős, Dr. Kate McTiernan (Ashley Judd) simán felnőtt a színészlegenda mellé, ugyancsak nem vallott szégyent a szerepben.
A sztori nem túl bonyolult, de mégis érdekfeszítő és teljesen hihető. Nincsenek benne üresjáratok, szépen felépítették. Kate, akit szintén elrabolt a sorozatgyilkos, Casanova (Cary Elwes), megszökik, így Cross nyomozóval együtt veszik fel a harcot a gonosz ellen. Nem szeretném teljes mértékben lelőni a poént, de azt elárulhatom, hogy egy kegyetlen erős és zseniális csavarral fejeződik be a film.
Ebben a moziban a mellékszereplők is kifejezetten jól teljesítenek, és azért ez nagyban hozzájárult az alkotás hatalmas sikeréhez, növelve ezzel Morgan Freeman amúgy sem alacsony ázsióját a filmes világban. Az 1991-es, Robin Hood, a tolvajok fejedelme címmel futó film után ismét egy hatalmas kasszasikerben bizonyította sokoldalúságát. A zene, ami nekem nagyon bejövős, Mark Isham hozománya, aki rengeteg csodálatos és híres filmben tette már le a névjegyét, többek között a Penge, Gotti, Démoni csapda, A spártai, Függőség, A köd, Fekete Dália. Ráadásul ez csak az a bizonyos jéghegy csúcsa.
Mindenesetre én ajánlom minden thrillerrajongónak a filmet, vagy egyszerűen csak azoknak, akik az igényes szórakoztatást szeretik. Kellő mértékű izgalom, ami azért tetszik, mert bizony az adaptációknál sokszor ott feneklik meg a történet, hogy a készítők teljesen elveszík a fonalat. Egyszóval nosztalgiázzunk egy kicsit, és pattogtassunk ki egy kis kukoricát, majd ha az illat betöltötte a szobát, kucorodjunk le kedvenc fotelünkbe, és kezdjük el nézni Alex Cross nyomozó kalandjait! Persze, csak ha egy 1998-as Tokaji félédes hárslevelű még párásodik a hűtőben. Egészségetekre!
