Isteni szórakozás

2021.08.31 23:10 Eastern79 Olvasottság: 357x

1

Gary Faulkner (Nicolas Cage) vesebeteg, dialízisre szorul. Akik ezzel a betegséggel küzdenek, gyakran szenvednek hallucinációkban, azonban Gary nem hogy nem szenved, de minden percét élvezi, mert egyrészt tetemes mennyiségű füvet szív, másrészt pedig Istennel (Russel Brand) beszélget, aki nem mellesleg azzal a szent küldetéssel bízza meg a férfit, hogy fogja el Osama Bin Ladent, és hozza az Államokba, hogy elítélhessék.

Két dolgot muszáj leszögeznem: ez bizony egy igaz történet, és Cage már megint bebizonyította számomra, hogy zseniális színész. A Weinstein fivérek producerkedése alatt készült mozi hangulatában erősen emlékeztetett a szintén közreműködésükkel készült Ponyvaregényre. A történetvezetés, a szövegek és egyáltalán az abszurd témaválasztás annyira furcsán hat az első percekben, hogy nem is tudtam, végig akarom-e nézni, de egyszerűen beszippantott.

A legvégén láthatunk pár részletet az igazi Garyvel készült interjúkból, és akkor esik le az embernek, hogy mekkora színész Cage. Furcsának ható játéka az utolsó képkockákkal válik teljessé, ugyanis a legapróbb rezdülésük is megegyezik. Russel Brand az eddigi talán legviccesebb és leglazább Isten, akit valaha vászonra álmodtak filmkészítők, és ahogy főhősünkkel beszélget különféle alakot öltve, vagy ahogy a reptéri kijelzőkön keresztül figyeli, az egyszerre groteszk, vicces és szokatlan. Ráadásul ügyesen meg is keveri a nézőt, hiszen a film kedvéért kiszínezett kinyilatkoztatások beültetik azt a bizonyos bogarat az ember fülébe: vajon ez is még a valóságból táplálkozik, vagy már inkább a dialízis és a fű okozta hallucinációkról van szó?

Ezt csak az igazi Gary tudná megmondani, én csak annyit tudok hozzátenni, hogy ez egy abszolút agyament, elvont, abszurd, mégis életigenlő film, egyszerűen nem lehet nem szeretni.