Lassan indul be, de ez érthető, utána azonban szinte végig rettegi az ember a filmet. Úgy játszanak a képekkel, a hangokkal, hogy akkor is ideges vagy, mikor épp nem történik semmi, vagy csak épp nem látod.
Általában nem szeretem a kézikamerás felvételeket, mert olcsónak hat és idegesít, ahogy össze-vissza rángatják a kamerát, de itt működik. Nagyon működik. Olyan, mintha ott lennél, a kamerával látnál, melletted lennének a rémülten bujkáló gyerekek. Nincs sok idő és hely a jellemek bemutatására, de Kaja még így is egy remek főszereplő. Nagyon jól átadják, hogy mennyire empatikus, törődik másokkal, és felelősségteljes. Nem hősködik, de mégis elképesztően bátor, ahogy segít a társain, és próbálja megtalálni a testvérét.
A film egyszer sem hat művinek, nincs benne fölösleges sallang, úgy tud nyomasztó dráma lenni, hogy közben végig hiteles és szuper realista marad. Nagyon tetszett, hogy az elkövetőt egyszer sem mutatják rendesen, mindig csak sejtetik, vagy csak a sziluettjét látjuk, pont, mint a táborozók. Nem mernek ránézni, ami inkább ösztönös, mint tudatos cselekvés, és ezzel a módszerrel is jól átragasztják a rettegést a nézőkre a készítők. Mikor kicsit leül a cselekmény, akkor sem lesz unalmas, hanem van idő azon merengeni, hogy vajon meddig tart ez még. Miért nem jön segíteni senki?
Érezni és látni is, mennyire tehetetlen helyzetben vannak a túlélők, és ilyenkor a nézőben is felmerülhet, hogy ő vajon mit tenne egy ilyen helyzetben. Bujkálna, menekülne, egyedül vagy csoportosan. Segítenél-e másoknak? Persze, azt reméljük, hogy igen, de ezt egészen addig nem lehet tudni, amíg a helyzet elő nem áll.
A befejezés sem kímél, nem ad megnyugvást. Ennek a valóságban sem happy end a vége, és ezt a film is leszögezi, hogy itt nincs semmilyenen mentsvár, nincs semmi, amitől jobban érezhetnéd magad. Az igazi gyomrost a film végén kiírt feliratok adják: „Az Utoya szigetét ért támadás 72 percen át tartott. 77 ember meghalt, 99-en súlyosan megsérültek, több mint 300-an pedig komoly pszichés traumát szenvedtek.”
75 Utoya, július 22. (2018)
2011 nyarán fiatalok táboroznak egy norvég szigeten, Utoyán, és nem is sejtik, hogy az oslói bombamerénylet után ők lesznek a következő áldozatok. Amikor meghallják az első... több»
Szereplők: Andrea Berntzen, Aleksander Holmen, Solveig Koløen Birkeland, Brede Fristad, Elli Rhiannon Müller Osbourne
