Spanyolország 1961-es, a legjobb idegen nyelvű kategóriában Oscar-díjra jelölt filmje nem hétköznapi karácsonyi történet. A Placido a szokásos szentimentalizmus helyett iróniával idézi meg a kereszténység legszentebb ünnepét.
A történet egy spanyol kisváros szentestét megelőző napját mutatja be a díszes ünnepi felvonulás kavalkádjától a hasonlóan nem éppen csendes éjig. Mindezen zűrös felfordulás közepében a kvázi főhős, Placido próbálja előteremteni a pénzt, hogy megtarthassa háromkerekű motorját. Az események sűrűjében vergődő szelíd férfi életét azonban folyamatos ígéretek és újabb nehézségek sora nehezíti.
A Biciklitolvajokat idéző film társadalmi parabola jellegét tovább színesítik a városi tömeget megmozgató, nagy intenzitással prezentált események. A zajos sikerű felvonulást követő adományest és jótékonysági vásár Milos Forman évtized végi ironikus történeteit vetítik elő. A színésznőkre licitáló pénzes közönség humoros jelenetei könnyen juttathatják eszünkbe a Tűz van, babám kommunizmust kiforgató tűzoltóbáljának képsorait. A Placido viszont nem egy politikai rendszer ellentmondásosságát figurázza ki, hanem a karácsony materializálódott intézményrendszerével teszi ugyan azt.
A város gazdag családjai egy-egy hajléktalan befogadásával igyekeznek jót cselekedni karácsony alkalmából. Valójában viszont a jótékonykodás is csak presztízskérdés. A látszattettek mögött nem kedvesség vagy elkötelezettség, hanem társadalmilag generált kötelességtudat lapul. Hogy mi lesz a kisemberekkel a kegyes vacsorameghívás és egy kiadós étkezés után? Visszatérnek saját szegénységükbe egy újabb évre. A Placido könnyeden ábrázol ma is aktuális, súlyos társadalmi témákat. A szórakoztató köntösbe bújtatott kritika pedig hatvan évvel bemutatása után is hatásos erővel bír.
75 Placido (1961)
Egy spanyol kisváros idős hölgyei karácsony közeledtével remek ötlettel állnak elő, jótékonyságra szóllítják fel a tehetős családokat, s arra kérik őket, szentestére... több»
Szereplők: Cassen, José Luis López Vázquez, Elvira Quintillá, Manuel Alexandre, Mario Bustos